A válság ellenére emelkedik a társasjátékok vásárlására költött összeg, de míg tőlünk nyugatabbra évente 200-300 új játék is a piacra kerül, addig nálunk mindössze 20-25 jelenik meg a polcokon.

Mióta játszunk?

Ősidők óta szeretünk játszani. Az első táblajáték az i.e. 2600-2400 körüli időkből származik, az egyiptomi királysírokban találták meg. A Royal Game of Ur névre keresztelt játék a dobókockás szerencsejátékok közé sorolható, amelyet ketten játszottak.
Magyarország első saját játéka a magyarított Capitaly volt, amely 1928-ban jelent meg. Ezt követően kerültek piacra a szocialista műremekek, amilyen a Gazdálkodj okosan (a Monopoly „keleti" változata), a Takarékoskodj, vagy a már említett Police 07, amely a Scotland Yard magyar változataként látott napvilágot. Ebben az időszakban a játékgyártók előszeretettel lopták az ötleteket nyugatról.
Az újkori játékőrület Németországban, a Catan telepeseivel tört ki 1995-ben, és azóta is tart. Essenben játék-expo, Év játéka díj és reklámhadjáratok támogatják az eladásokat, de nálunk a forgalmazók ritkán fordulnak a szélesebb nyilvánosság felé.

Csak megszállottaknak

A hozzáértők német (eurogame) és amerikai (ameritrash) típusú játékokról beszélnek. A fő különbség a kettő között az, hogy a német nem akarja az adott témát egészen „életszerűen" lemodellezni, az amerikai viszont igen. Emiatt az eurogame játékszabályok viszonylag rövidek, ám az ameritrash esetében nem ritka a 40-50 oldalas szabálykönyv sem. A német stílusú játékok egyébként rövidebb játékidőt alkalmaznak, míg az amerikaiak viszonylag hosszút.

Ezeken túl, ha a táblajátékokat jól ismerőkkel beszélünk, elhangzanak a designer game, a partijáték, a hardcore gamer és a gateway games kifejezések is, amelyekre egy egyszerű játékkedvelő csak a fejét kapkodja. A hardcore gamer az, aki bármikor kapható egy játékra, pontosan tudja, ki nyerte az Év játéka díjat, és nem lehet olyan társasról kérdezni, amit ne ismerne. A partijátékokat nem tartja elég izgalmasnak, viszont ő veszi meg a designer game-eket - természetesen egy jónevű tervező alkotását -, és csak lazításként foglalkozik gateway games-ekkel, azaz rövidebb és könnyebb „bevezető" játékokkal.

Inquizitor a német piacon

Külföldön megszokott, hogy a játék tervezője alapján választanak társasjátékot, hasonlóan a könyvekhez. Hiszen ki ne olvasna szívesebben a kedvenc szerzőjétől? Itthon azonban legtöbbünknek fogalma sincs, ki ötlötte ki legújabb játékunkat. Nem is fordult elő eddig, hogy magyar tervezőt karolt volna föl nemzetközi játékforgalmazó cég, és külföldre is kikerült volna a játék.

A Piatnik-nak viszont összejött. Az Inquizitor című kvízjáték két éve került itthon forgalomba. A típusa műveltségi, bár a szerencsének is köze van ahhoz, hogy eltaláljuk, mekkora a legnagyobb zeller, vagy milyen sebességgel halad a világ leggyorsabb gleccsere. Márk Zoltán, a játék megálmodója megpróbál beavatni a játéktervezés és értékesítés kulisszatitkaiba. Mint mondja, gyerekkora óta vonzódik a játékokhoz, de a tervezéshez ez nem elég. Kitartónak kell lenni, hiszen a szabályok és a tábla folyamatosan alakulnak át. A tervező élete könnyűnek tűnik: kicsit gondolkodik, kicsit játszik, még játszik, aztán még gondolkodik. De mégsem ilyen egyszerű. A tervezőn kívül kell még egy jó grafikus és számtalan tesztelő, akik a játékszabály értelmezésétől kezdve a tábla minőségéig próbálgatják és kritizálják a játékot.

A külföldi terjesztést három évnyi hazai forgalmazás előz meg, és ha az értékesítési statisztikák jó eredményt hoznak, kezdődhet a kivitel. A külföldi forgalmazás a Piatnik esetében elsősorban a német piacot jelenti, emiatt több kérdést „németesíteni" kellett, főleg a magyar vonatkozású részeknél. Hogy megéri-e játékot fejleszteni? Viszonyítás kérdése. A szerző egy jelképes összeget kap a tervezésért, majd az eladott játékok után fizet a kiadó. Ez Magyarország esetében nem nagy összeg, de a német piacot és a játék esetleges sikerét figyelembe véve már tisztességes summa lehet.

Talán erre, talán a dicsőségre vágyott a Gémklub csapata is, amikor Németországban és az USA-ban piacra dobták Krysis nevű játékukat, miután bemutatták a nagy esseni játék-expón. A Krysis piacra kerülését négy évnyi munka előzte meg, szerepet kaptak benne a tesztelők mellett a grafikusok, a fordítók és természetesen a szerzők. Tesztelők szerencsére akadtak bőven, a társasjáték-bolt ugyanis hetente kétszer játékklubot tart, ahol összegyűlnek a megszállottak, a vizsgaidőszakban lefáradt egyetemisták és az agyukat tornáztatni kívánó nyugdíjasok.

A magyaroknál a hírverés dönt

A Szellemlovas társasjáték bolt tulajdonosa szerint a magyar piacra nem jellemző, hogy szerző alapján keresnének játékot. Sokkal többet számít az Év játéka díj és a reklám. A sokat emlegetett „klasszikusok", az Alhambra, a Catan és a Carcassonne állandóan keresettek, ezek hozzák a külföldön is megszokott eladási számokat. Magyar piacon szokatlan módon a Beugró című tv-műsor alapján készített játékot mindenhonnan elkapkodták, jelenleg újranyomás alatt áll és csak előrendeléseket vesznek fel rá. Hogy ennek mi lehet az oka? Talán mert az Activity már sok családban ott van, kicsit unalmas, kissé megfáradt, ezzel szemben az éjszakai műsorsávban sugárzott műsor hatalmas nézettséget generált, és ennek is köszönhető, hogy egy élelmes cég piacra dobta a játékot.

A társasjátékok sokféle tervezőt megihlettek, akik természetesen megpróbálják lefedni a piac igényeit. Lehet kapni ezoterikus, pszichológiai, szex, vagy akár vallásos témájú játékokat is.

Az igazi játékosok persze egyesültek, és létrehozták a Magyar Társasjátékos Egyesületet, amely nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint „a színvonalas magyarországi társasjáték-kultúra megteremtését". Bár az új társasjátékok nyomon követése, az összehasonlítás és a tesztelés talán csak a hardcore gamer-ekre jellemző, de létezik online újság is, amit érdemes tanulmányozni, mielőtt valaki kidob 5-10 ezer forintot annak reményében, hogy jó játékot talál. Aki viszont előbb tesztelni szeretne, elsétálhat a VI. kerületi Szondi utcába, és csekély kölcsönzési díjért egy hétre elviheti a kiválasztott játékot.