- Lámcsak, milyen határtalan lehetőségek rejlenek ebben a felgyorsult világban: magának akár a munkahelye lehet ez a pad, nekem meg akár az otthonom!

Marabu

A szerző programozó, a NetAcademia ügyvezetője

Az ipari forradalom tette lehetővé, hogy minden ember a szaktudásával akár tízezernyi másiknak segítsen, és ez hozta magával azt a pazar gazdagságot, amiben ma élünk és él az is, aki ezt tagadja.

Maradtak azért dolgozók az "egy az egyhez" iparágakban is, de az ő XXI. századi életszínvonaluk záloga az, hogy kevesen maradtak (pl. díszműkovács), és egyfajta mesterséges kereslet keletkezett szolgáltatásaik iránt (pl. mesterfodrász). Emellett azonban az elmúlt tíz-húsz évben sorra jelentek meg az "egy a százmillióhoz" iparág képviselői, a telekommunikációs cégek, multinacionális nagyvállalatok. A közelmúltig azonban óriási befektetés kellett ahhoz, hogy valaki akár csak álmodozni tudjon milliós ügyfélkörről.

A jelenlegi válságban - akarom mondani, ipari forradalomban! - ugyanaz játszódik le, mint a korábbiak során: a gépesítés új szintje ismét megemeli egy-két nagyságrenddel az egy fő munkája által elért, megtámogatott, kisegített embertársak körét. Ami ma zajlik, az az "egy a százmillióhoz" demokratizálása. Ma már bárki, akár egyetlen személy is megjelenhet az ilyen típusú vállalkozások piacán.

És egyáltalán nem baj, ha fizikailag nem gyárt semmit. (Sőt a fizikai termék még hátrány is lehet!)

És most jön a lényeg: az informatika új szintre emelkedik:

1. Egy nagyságrenddel nagyobb jövedelemre tesz szert már ma is az, aki áthelyezi magát az "egy a százmillióhoz" reláció világába.

2. Ilyen vállalkozások nagy tömegben csak az informatikában vagy informatikával karöltve jöhetnek létre.

Következtetés 1.: Akinek van egy csöpp esze, sikítva menekül a hagyományos iparágakból!

Következtetés 2.: Az informatika robbanásszerű fejlődés előtt áll.

Következtetés 3.: Az informatikai, azon belül a programozói szakemberhiány nem pillanatnyi jelenség, hanem egy általános változás előszele. A hiány nem csökkenni, hanem növekedni fog. Ha a mezőről az aratómunkásnak a gyárba kellett mennie, akkor a gyárból a munkásnak most haza kell mennie programozni.

Lehet ideig-óráig mindenféle munkahelymegőrző programokkal késleltetni a hagyományos iparágak "trónfosztását", de ez előbb vagy utóbb egészen biztosan be fog következni. Okos ember nagy léptekkel elkezd gyalogolni az "egy a százmillióhoz" iparágak felé!

A fenti gondolatmenetből egyenesen következik az "Exportálj! Exportálj! Exportálj!" jelszó, mert ebben a piciny országban nincs más út és mód arra, hogy szolgáltatásainkat az "egy a (száz)millióhoz" tartományba emeljük. Részt kell vennünk a magasabb szintű társadalomban. És ha országosan erre nincs szándék és akarat, vegyük kezünkbe a saját sorsunk irányítását, és lépjünk!

Kapcsolódó cikkek: A válság a szegényeket sújtja leginkább | A derülátó Springer-vezér nem kér állami mentőövet | A válságelhárítási tervekről | A gazdaságtani világválság | Válság 2.0