Piknik a cseresznyefák alatt Tokióban

A szerző felvétele

Március második fele különleges ünnep kezdete Japánban: a szakura. A szigetország legdélebbi részein ekkor kezdenek virágba borulni a cseresznyefák, majd a folyamat halad északra, és a hónap vége felé éri el Tokiót. A virágdíszben pompázó fák szerte az országban milliókat vonzanak a természetbe, vagy legalább a városi parkokba. Olyannyira különleges ez az esemény, hogy a japán meteorológiai szolgálat rendszeresen közzéteszi, sőt a napi televíziós időjárás-jelentésekben is közli, hogy az ország melyik részén mikorra várható a virágzás, mely csak néhány napig tart. A japán cseresznye csak távoli rokona a nálunk ismert fajtáknak; virágain nincs porzó és bibe, termést egyáltalán nem hoz, a virág színe sem fehér, mint nálunk, hanem halvány rózsaszínű.

Már csak ezért is érdekes, hogy egy semmi hasznot nem hajtó növénynek - a szépségén kívül - ekkora, ráadásul a távoli múltban gyökerező kultusza legyen. Egy kora középkori japán krónika szerint már a VIII. századtól kezdve szokás volt a virágokban való gyönyörködés - a hanami - az akkori császári székhelyen, a kiotói udvarban, ahol költők, énekesek, festők gyűltek össze az arisztokráciával együtt, hogy ünnepeljenek.

E szokást Kínából vették át; ott a női szépség jelképe, Japánban inkább az élet mulandóságát szimbolizálja, éppen a virágzási időszak rövidsége miatt. Mindemellett, persze, a tavasz és a szerelem ünnepe, és a japán öntudat része is. A szakura a japán élet és kultúra szinte valamennyi területén jelen van; filmekben, népdalokban, az oly népszerű képregényekben, festményeken, de a százjenes pénzérme egyik oldalát is cseresznyevirág díszíti. Megjegyzem, Japán 1912-ben 3000 cseresznyefát ajándékozott az Egyesült Államoknak, majd 1965-ben közel 4000-et. Ezek zöme Washingtont díszíti.

A szakura rengeteg külföldit vonz Japánba (én magam sem véletlenül választottam március második felét utazásra). A nagyvárosok parkjait ilyenkor ellepik a helybeliek, hatalmas műanyag takarókat terítenek le, ott esznek-isznak, szórakoznak éjszakába nyúlóan, sokhelyütt lampionok fényénél, de az elszántabb fiatalok a csípős idő dacára akár éjszakákat is kinn töltenek hálózsákban a cseresznyefák alatt.

Kapcsolódó cikkek: 'Tavasz, Szarvas, ősz, tél' | Utazási láz | XIX. századi gazdaság a biotájházban | A magyar férfiaknak még tanulniuk kell az olaszoktól | Tunézia, a nők Thaiföldje