Stachó László pszichológus és Molnár Bálint kommunikációs szakember- a „Médiaerőszak - Tények, mítoszok, viták” című könyv szekesztői szerint nem feltétlenül. Kötetükkel nem kívánnak egyértelmű választ adni a fenti kérdésre, úgy gondolják ugyanis, hogy a mély és sokszempontú vizsgálódást nem lehet megspórolni a médiaerőszak kapcsán. Nincsenek egyszerű és népszerűen kommunikálható, médiabarát válaszok. A két fiatal kutató célja inkább az, hogy a lehető legtöbb tudományterület szempontjából mutassák be a médiaerőszak jelenségét. A neurobiológia, a történettudomány, a szociológia szempontjai és a televízióban látható erőszakos jelentek értelmezése mellett a videójátékokat, a képregényeket, sőt a gyűlöletbeszéd témakörét is elemzi a 367 oldalas könyv.

Le a számítógépes- és videójátékokkal!

Hetente röppennek fel hírek a számítógépes játékok veszélyeiről. Hol a végkimerülésbe hal bele valaki, hol az átnevelő táborba, és minden iskolai lövöldözés kapcsán is előveszik a témát.

A szülők már 1975-ben is aggódtak gyerekeikért, akkor szólaltak fel először egy bizonyos videojáték ellen, melyben gyalogosokat kellett elütni autóval. A szülők, majd ennek nyomán kutatók vetették fel, hogy a játékban megjelenő agresszió esetleg negatívan hathat a gyerekekre.Később ugyanennek a játéknak egy másik feldolgozása kapcsán rendelték el a német hatóságok, hogy a vér zöld színnel jelenjen meg a programban. Más országokban egyszerűen betiltották a játék forgalmazását.

Legközelebb 1999-ben lángolt fel a vita a számítógépes játékok kártékony hatásairól. Ekkor történt, hogy Littleton nevű kisvárosban két középiskolás fiú 12 embert meggyilkoltt, további huszonhármat pedig megsebesített. Kiderült, hogy a két fiú gyakran játszott erőszakos számítógépes játékokkal, ami felkeltette annak gyanuját, hogy a kettő között összefüggés lehet.

A későbbi iskolai vérengzések esetén is bebizonyosodott, hogy az elkövetők sokat ültek a számítógép előtt, de a történteket csupán erre visszavezetni túlzás lenne, figyelmeztetnek a szakemberek. Elliot Aronson szociálpszichológus, a sokak által kedvelt "A társas lény" és "A rábeszélőgép" szerzője például rámutatott, hogy az elkövetők mindannyian népszerűtlen diákok voltak, akiket gyakran megaláztak társaik. Hogy a játékoknak tulajdonított pozitív hatások se maradjanak ki, egyes pszichomotoros koordinációk (szem-kéz koordináció, reflexek) fejlődését elősegítik, és segítséget adhatnak a tanulásban - állítják a szakemberek.

Mind több kutatás kezdett foglalkozni a számítógépes játékok hatásmechanizmusaival. Ezekben a kibertérben időző felhasználókat elemezték: kik és mennyit töltenek játékkal? Az adatok meglepőek: az átlagos játékos 25 év körüli, hetente 24 órát játszik, kiemelkedő szociális érzékenységgel bír, nyitott az új kapcsolatok iránt, barátokat pedig elsősorban a játék során szerez, ami a valós életben nemigen sikerül.

Az USA-ban több éven át tartó vizsgálatsorozatot indítottak. A "gyermekek és a médiakutatás előmozdítása" címen elfogadott törvény (Children and Media Research Advancement Act, CAMRA) számos területet vizsgál. Az agresszió és figyelem változásán kívül a koordinációt az étkezést és alvási szokásokat is figyelemmel kisérik. A vizsgálatot pedig a számítógépes játékokon túl a televízió, az internet és a mobiltelefon-használat hatásaira is kiterjesztették. Az elemzések várhatóan 2012-re készülnek el.

Itthon, Európában

2003-ban bevezették az Egységes Európai Játékinformációs Rendszert (PEGI), mely akárcsak a televízió műsorokat, a számítógépes játékokat is korosztályi ajánlással látja el. A játékok legalacsonyabb ajánlott életkora 3 év. A játékok hátoldalán piktogramokkal azt is feltüntetik, miért azt a besorolást kapta a játék, amit. A durva beszéd, a hátrányos megkülönböztetés, a kábítószerek ábrázolása, félelem, szerencsejáték, szex, erőszak, mind-mind számításba kerül a játékok besorolásánál. A rendszer akár működhetne is, ha a játékok nagy részéhez nem illegális leöltéssel jutnának hozzá a felhasználók.

Az EU-tagállamok igazságügyi minisztereinek brüsszeli tanácskozásán még 2007-ben próbálták elérni, hogy 16 éven aluli gyerekek csak a személyi igazolványuk felmutatásával vásárolhassanak erőszakos játékokat. Egyúttal büntették volna azokat a kereskedőket, akik nem tartják be a szabályt és az igazolványok elkérése nélkül adnak el véres játékokat fiatalkorúaknak. A szabályozást azonban annak ellenére sem sikerült elfogadtatni, hogy számos ország támogatta a kezdeményezést.

Habzsoljuk a tévét

A tévét mindenki felejtse el, virágtartónak tökéletes. Nem, nem ezt állapították meg a kutatók, ez a szerző szubjektív véleménye. De az tény, hogy a tévénézéssel töltött idő Magyarországon napi 261 perc (azaz négy és fél óra), ami csak négy perccel kevesebb, mint a legnagyobb médiafogyasztó USÁ-ban. Ez még akkor se normális, ha csak erőszakmentes filmeket néznénk, de ez közel sincs így. A gyerekek nagy része egyedül nézi a műsorokat, a 12 éven aluliak 14 százaléka még este is. Miért van ennek jelentősége? Mert a gyerekekben keletkezett érzelmeket (düh, agresszió,szorongások) az ottléttel, valamint a film közös megbeszélésével lehetne csökkenteni.

Az ORTT kampányt is indított ez ellen, „Ne a televízió nevelje fel a gyereket!” címmel. A kampánnyal összefüggésben vizsgálták a megfelelő szempontok szerint besorolt gyerekműsorokat is. A vizsgálat szerint továbbra is az erőszak a legsúlyosabb probléma a műsorszámokban, de a műsorszolgáltatók megkímélnek – állítólag - a szexualitás, a meztelenség, a kábítószer bemutatásától is.

A szolgáltatók a 12 éves korhatárú filmeket kicsiknek való műsorok közé helyezik, és így nagy a valószínűsége, hogy a figyelmeztetés nem ér célt. A törvényi szabályozás nem ad arra lehetőséget, hogy a hatóság ez ellen felléphessen. Szintén jellemző, hogy a műsorokat alacsonyabb korhatári besorolás alá helyezik, mint ahol a helyük lenne. A vizsgálat szerint a kereskedelmi adók ( RTL Klub, TV2, Viasat3 ) erőszakos jeleneteinek száma meghaladta a közszolgálati adókét.

Csak hogy lássuk, mi megy hétvégén délelőtt a tévében, miközben a konyhában a húslevest kavargatjuk, vagy barkácsolunk és mindeközben gyermekünk a képernyőre tapad.

Részlet a Tökös csajok- TV2 által vetített műsorából:

Tobi: „Még szerelmi bánatom sem volt, nem hogy szexeltem volna.”

Mouse: „Vesztes az állatvilágban nem termel spermát, hogy ne legyen utódja.”

Leo Katerinának: „Azért teszi, hogy ágyba vihessen.”

Katerina erotikus táncot lejt, Leo cigarettát sodor, a lány közös „tusoláshoz invitálja, csókolóznak, a belépő Billi: „Mire készültetek itt, az öltözőben? Menjetek a padlásra kettyinteni!”

Billi a padláson Joeval csókolózik, ágyra fekszenek, következő jelenet: meztelenül fekszenek, Leo és Katerina rajtakapják őket.( forrás:ORTT )

Cél: a tudatos médiafogyasztás

Ami biztosan tudható. A túl sok tévénézés nem tesz jót a gyereknek, és itt nem feltétlenül a felnőtteknek szóló filmekre kell gondolni. Legyen az rajzfilm, vagy természetfilm, mindenképp csökken a gyerek képalkotó képessége- hiszen a képeket kívülről, készen kapja. Ezáltal pedig kevésbé lesz kreatív.

A szülők és a tanárok nagy része ennek ellenére egyáltalán nem fordít figyelmet a tudatos médiafogyasztásra, nem hívja fel a szülők figyelmét a káros hatások csökkentésének lehetőségére. Kevés iskolában van médiával foglalkozó óra, pedig szakemberek szerint is sokat segíthetne megérteni, miképp hat ránk a média, és mivel lehet kivédeni a manipulációt. Pedig "A médiaerőszak – Tények, mítoszok, viták" c. kötet következtetése szerint is a tudatos médiahasználat, a műsorokkal kapcsolatos beszélgetés a gyerekekkel segíthet a látott erőszakos jelenetek miatt kialakuló félelmeket tompítani: az odafigyelés, a megértésre való képesség, a társas összetartás és a szeretet védőbástyáinak kiépítésével

A fentiek jól illusztrálják, hogy a média és az erőszak összefüggéseit vizsgálva nehéz egyértelmű válaszokat feltárni. A kutatási eredmények többségének cáfolatai is ismertek. Éppen ezért izgalmas olvasmány a 2009-ben megjelent magyar médiaerőszak-kötet, amelynek összeállítói nemcsak a veszélyekre mutatnak rá, hanem arra is, hogy milyen kulturális szerepe van az erőszak megjelenítésének a médiában.