Diana esküvői ruhája

Népszabadság - Kocsis Zoltán

A walesi hercegnőt - tizenkét évvel halála után is - érdeklődés övezi a világ minden táján. Újra és újra előkerül valamilyen részlet hajdani, pezsgő életéből, utóbb pedig halálának körülményeiről. Különböző orgánumok még ma is szívesen írnak róla, jobb eladhatóságot remélve lapjuknak. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a múlt epizódjai nem szolgálnak kifogyhatatlan újdonságokkal a rajongók számára. A Spencer família felismerve a még mindig tartó, ám lassan apadó érdeklődést, az év elején 150 tárgyat és egyéb emléket válogatott össze, hogy általuk a világ nagyvárosaiban mutassa be a hercegnő kivételes életét. Azzal a nem titkolt céllal, hogy a kiállításból befolyt összeget a Diana örökének emléket állító alapítvány munkájára fordítsák.

Az emlék halványul

Zsolt Péter médiaszociológus szerint egyfajta marketingtevékenységként értelmezhető a vándorkiállítás útjára indítása. „Ami a tárgyainak, ruháinak kiállítását, vagy akár árverezését illeti, azok az idő múlásával egyre értékesebbé válhatnak. Olyan időt élünk, amikor ez az árfolyam a mélyponton lehet. Diana emlékének az utóbbi időben tapasztalható halványodása feltehetően az alapítvány helyzetének rosszabbodását eredményezte, így a rokonság ezt érzékelve marketingként - az alapítvány pénzügyi helyzetének javítása céljából - kezdeményezte a kiállítás megszervezését. Nem hiszem, hogy a szándék elítélhető volna, bár nem tudom, mostanában min tevékenykedik az alapítvány. Diana életében a taposóaknák felszedéséért és betiltásáért küzdött."

Úgy tűnik, a kiállítás összeállításánál kicsit sem próbáltak elrugaszkodni a bulvármédia által elvárt hatásvadászattól. Viszonylag érdektelen tárgyak sorát nézhetjük végig, gyerekjátékokat, ruhákat, ékszereket, hivatalos iratokat. Különböző fotókat a hercegnő tevékenységéről, amelyeket számtalanszor láthattunk az életéről készült összeállításokban, filmekben és újságcikkekben. Egyértelmű hakni tehát, a sokadik bőr lehúzása egy jól piacosítható emberi élet momentumairól.

A nőket érdekli elsősorban

A látogatók nagy része az ismert, "néphercegnős" csodálattal érkezik és úgy is távozik. A kiállításon tapasztaltakból az derül ki, hogy a Diana iránti érdeklődés elsősorban „női műfaj". A férfiakat leginkább párjuk cipeli el, ám ők ezt nem titkolják, megemlítve, hogy számukra nem okozott fergeteges katarzist a kiállítás megtekintése. Ennek ellenére akad egy-két férfi, akik nőtársaikhoz hasonlóan csodálattal adóznak a hercegnő emléke előtt. Egy ötvenes férfi például elmondja, hogy Károly herceg és Diana budapesti látogatásán annak idején volt szerencséje mindkettőjükkel kezet fogni, ez vezette el a kiállításra. Mindenképpen látni akarta az ereklyéket.

„A nők fogékonyabbak és érdeklődőbbek Diana életét illetően, ez nem meglepő - jegyzi meg Zsolt Péter. A hercegnő története amolyan tündérmese, amely egy egyszerű kislány sikereiről szól. A mese aztán átalakul bulvár-rémálommá, amikor elhagyatottsággal, betegséggel, szomorúsággal kell megküzdenie a főhősnek úgy, hogy a nyilvánosság ráadásul megfosztja magánéletétől. Ebből a csapdából katarzisszerűen tör ki, hogy aztán tragikusan meghaljon, ami pedig már a drámák műfaja. Diana élete tehát nem véletlenül lenyűgöző."

Diana
Diana talán nem így szeretné

A kiállítást beharangozó tájékoztatóból kiderül: a ShowTime Budapest és az RTL Klub a Titanic kiállítás után újabb siker-kiállítást remél a magyar fővárosban. A kontinensen elsőként mutatják be a gyűjteményt, amelynek helyszínéül a Károlyi-Csekonics Rezidenciát választották. A patinás épület valóban méltó helyszíne a kiállításnak, ám hogy a kiállítás maga méltó-e a hercegnőhöz és egykori tevékenységéhez, abban már nem vagyunk biztosak.

A médiaszociológus szerint a jótékonykodás a híres embereknek - és úgy tűnik emléküknek is - ma már kötelező. De ez fordítva is igaz: jótékonykodni kell ahhoz, hogy a népszerűség fenntartható legyen. „Egy marketing szempontból sikeres kiállítás éppen ezért ugyanannyit kéne, hogy bemutasson az alapítvány áldásos, aktuális tevékenységéből, mint a néhai alapító tárgyaiból. S ráadásul, az a gyanúm, Diana is így szeretné" - teszi hozzá Zsolt Péter.

És hogy közvetlenül ne érje az „újrahasznosítás" vádja a Spencer családot, a kiállítás utolsó termében ajándékboltot hoztak létre, ahol vadonatúj ereklyéket vásárolhatnak a látogatók. Itt használati és dísztárgyak sorát találjuk meg családi címerrel ellátva, apróságokat, amelyeket hazavihetünk, hogy még sokáig emlékezzünk. Mindez persze további tarhálást jelent az alapítvány számára, pedig a belépők is borsos árúak, időszaktól függően 3-4 ezer Ft-ba kerülnek.

A nyitás után pár héttel Diana bátyja személyesen is meglátogatta a kiállítást, ám jelenlétével sem tudott ugrásszerű látogató-növekedést produkálni. A kiállítás még egy hónapig tartózkodik Magyarországon, így nem jelenthetjük ki, hogy nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket, ám a megnyitó után várt hatalmas roham mindenképpen elmaradt. Pedig a londoni bemutatót 800 ezer ember látta, Ausztráliában és az Egyesült Államokban pedig több mint egymillióan nézték végig a hercegnő tárgyi emlékeit.

Az elit imádata kultúrafüggő

Zsolt Péter szerint ha itthon mégsem hozza meg a kiállítás a várt sikert, annak két oka lehet: „A kiállításon bemutatott tárgyi világ érdekessége egyenesen arányos azzal, hogy valaki mennyi részletet ismer Diana életéből. Az angol nyelvterület e tekintetben sokkal előnyösebb pozícióban van, ezért a kiállítás nálunk talán több háttérmagyarázattal, videó-bejátszással volna igazán életre kelthető. Az angol nyelvterületeken túlmagyarázásnak tűnhet, ami nálunk mindenképpen szükséges, vagyis a szervezők eleve hibáznak, ha azt hiszik, ugyanazzal az anyaggal lehet körbejárni a világot. A magyar kultúra pláne távolságtartó az elit imádatával, legyen az bármilyen. E két ok miatt a Diana kiállítás elsöprő magyar sikerét nem igen várhatjuk. Úgy tűnik, a Spencer család a tárgyak erejében bízott egy komplexebb kiállítás megszervezése helyett."

Az idővel mesehőssé vált családanya, feleség, dolgozó-jótékonykodó hercegnő és persze bombanő májusban tovább folytatja - legújabban - árucikként értelmezett életét a világban. Hogy a Spencer család végül milyen eredménnyel zárja a turnét, még kérdés. Az azonban bizonyos, hogy ha nálunk nem is, máshol további rekordokat dönthetnek meg a látogatói statisztikák.

Diana hazájában

Múlt héten meglátogattam Birminghamban élő barátnőmet. Meséltem neki a Magyarországon látható vándorkiállításról, mire azonnal akadt hozzáfűznivalója. Szerinte itthon el sem tudják képzelni, hogy Nagy-Britanniában mekkora tisztelet övezi a hajdani hercegnőt - még halála után is. Szigorú főnökét említette, aki bár mindig igyekszik palástolni érzelmeit, Diana említésére szeme könnybe lábadt és a külvilág felé mutatott, zord maszkját láthatóan megolvasztotta az elérzékenyülés. Meglepetésére a még oly erős medve is a legnagyobb áhítattal emlékezett a hercegnőre, kiemelve emberi nagyszerűségét. A tragikus baleset napja egyébként mint Diana emléknap vonult be a britek ünnepei közé, ami azt jelenti, hogy ugyanolyan fontossá vált az emberek életében, mint a gyereknap vagy a karácsony. Jól bizonyítja mindezt a Times március 27-i számában olvasható bulvárhír, amely egyébként a The News of The World nemrég első oldalon közölt hírét kommentálja.

Az eredeti cikk szerint Nigel Griffiths parlamenti képviselőt nemrégiben tetten érték szeretkezés közben „egy barna nővel" az angol Alsóházban. Az eset még novemberben történt, amelyet a lap csak mostanában közölt, a következő megjegyzéssel: „Griffiths nem is választhatott volna aljasabb időpontot szégyenteljes hancúrozásának elkövetéséhez, mint a megemlékezés napját." Azaz november 11-ét, amikor a britek a két világháborúban elesett áldozatokra emlékeznek. A Times szerint azonban a News of The World nyilvánvalóan elfelejti például az apák napját, az anyák napját, a Valentin napot, karácsony estéjét vagy éppen a Diana emléknapot...

Így vannak ők Dianával. Úgyhogy becsüljük meg a kiállítás hosszas Magyarországon tartózkodását, aki mostanáig nem látogatta meg az ereklyéket, május 3-ig még megteheti. Aki pedig mégis elmulasztja, magára vessen, mi szóltunk.

Kapcsolódó cikkek: Parasztwellness: a Szőke-birodalom | A hülyeség nem mai keletű | Hazát vissza nem adok | Sugárúti fények | Ne karolj belém!