A paranormális jelenségek jellegüknél fogva meghatározhatatlanok

New Scientist

Egy beteljesületlen forradalom

- A parapszichológia harca nem ma kezdődött. Még az is vitatott, hogy a parapszichológiának egyáltalán van-e olyan területe, mely elfér a tudományos keretek között – mondja Kutrovátz Gábor tudományfilozófus. Mint mondja, a ma mindent elárasztó ezoterikus irányzatok legmodernebb gyökerei is legalább a 19. századig nyúlnak vissza. A romantikában nagy divat volt az asztaltáncoltatás, spirituális szeánszok összehívása médiumok részvételével, s a különböző pszí-jelenségekkel  kapcsolatos vizsgálatok.

A századfordulóra már több spiritualista folyóirat és parapszichológiai társaság jött létre híres, gazdag amatőrök támogatásával és nem ritkán komoly tudósok közreműködésével. Érdeklődött a parajelenségek iránt és kutatott is a témában a katódsugárzás és tallium felfedezője, William Crookes vagy a Nobel-díjas Charles Richet, a Sorbonne professzora, aki elsőként vizsgálta egyetemi keretek között a médiumitást. Már ekkor megfogalmazódott az igény a tudományos alaposságra, s az 1930-as években jött létre az, amit tudományos parapszichológiának neveztek: módszertanilag ekkor már szigorúan statisztikus, rendszeresebb és tudatosabb vizsgálatokat folytattak.

Az objektív bizonyítékok és szisztematikus programok előtérbe helyezése a parapszichológia paradigmaváltását jelentette: halottidézés, kétes eredetű bűvészmutatványok és szemfényvesztés helyett a pszichikus jelenségek tudományos megalapozására koncentráltak.
Dacára a kezdeti repülőstartnak, a parapszichológia megrekedt a legitimáció küszöbén. A szakértő elmondása szerint hiába nyert felvételt 1969-ben az American Association for the Advancement of Science-be (AAAS), az egyik legnagyobb amerikai tudományos szövetségbe, jelenleg még mindig gettósított területnek számít.

- A parapszichológia története egy beteljesületlen forradalom – mondja Kutrovátz Gábor –, jelenleg nincs sikeres és progresszív kutatási programja, jó fél évszázada nem újult meg tematikailag. Nem tagozódott be igazán a tudományba, nincsenek például államilag akkreditált parapszichológia szakok, Magyarországon és külföldön is egy-két szemináriumtól vagy intézettől eltekintve főleg szabadegyetemeken lehet csak találkozni parapszichológia képzéssel. Mellette és ellene is fogalmazódott meg tudományos konszenzus, de a kettő között nincs előremutató diskurzus.

Elismerését témája is hátráltatja: nehéz azt elfogadni, hogy kommunikáció létezhet elme és környezete között, anélkül hogy az ismerős érzékszervi úton tudnánk ezt érzékelni. Mindez tökéletesen ellentmond az általános világképünknek, s legfőképpen ez az, ami miatt mégsem fogadja be a parapszichológiát a tudományok hálózata.

Tudományos eretnekség vagy szenzációs műsorszám?

Ami a tudomány oldaláról eretnekség, az a növekvő közérdeklődés szempontjából főműsoridős szenzáció. A parapszichológia fogalma parttalanná vált: mítosz, torzítás és leleplezés egyaránt jól megfér egymás mellett a szórakoztatóipar olvasztótégelyében. Bár definitíve a paratémák csak az ismert fizikai kölcsönhatásoktól független mentális képességek vizsgálatát jelentik, de a tömeglelkesedés minden szempontból elmossa a határokat: az ufót, a jetit, az alkímiát, a varázslást, a komédiát, a low-budget misztikus borzongást, a lelkes New Age-hívőket, az önjelölt parafenoméneket és az elkötelezett szakembereket egyaránt keblére öleli az ezoterikus szubkultúra.

Kutrovátz Gábor szerint a parapszichológia népszerűségéből a tudományhatáron való kényszerű veszteglése semmit sem von le: - Az átlag ember, akit a jövőbelátás vagy éppen a telepátia érdekel, nem is feltétlenül van tisztában a parapszichológia helyzetével.  Aki nem tudományos körökben mozog, műveletlen ezen a területen: nem nagyon tudja, hogy mi a tudomány, mi nem az és mi alapján megy egyáltalán az elkülönítés. A parapszichológia népszerűségét nem ez, hanem a jelenségek természete határozza meg. Vonzó például azt elképzelni, hogy csak a gondolatainkkal tudunk mozgatni tárgyakat. Hasonló elképzelések minden emberi kultúrában felmerülnek, mióta világ a világ: ez a lehetőségek vonzereje.

A lehetőség a parapszichológia számára is több irányú: kétarcú tudományként – az egzakt tudományok körén lényegében még kívül, de a populáris kánonon belül – a tudományos skálán való előremozdulása bármikor megtörténhet. Meglehet, hogy nem is a parapszichológia maga, hanem a tudományos kritériumok fognak újraíródni.

- A racionalitás és az objektivitás általunk felállított kategóriák – mondja Kutrovátz Gábor -, csak hívószókként léteznek, de nem megragadható konkrétan, hogy mit is jelentenek. A 20. századi tudományfilozófusok próbálták megállapítani, mitől tudomány a tudomány, s a század végére elfogadottá vált az a konszenzus, hogy nem tudjuk elválasztani a tudományt a „nem tudománytól”. El kell fogadnunk, hogy létezhet számos általunk nem ismert megismerési mód, s a tudományoknak is nyitottnak kell maradniuk.