Megkövezés: a legősibb kivégzési mód
Célkereszteben: nők és a homoszexuálisok
A szexuális szabadság nyugati megítélése és az iszlám világ egyes részeinek brutális gyakorlata között mély szakadék tátong. Léteznek olyan radikális muzulmán mozgalmak, amelyek éppen vallási buzgalmuk és hitelességük bizonyítására folyamodnak a drákói büntetésekhez. Csakhogy ezeket ma olyan világban alkalmazzák, amelyben mind több nő követeli, hogy maga dönthessen a sorsáról, illetve a férfiakéval egyenlő bérre és társadalmi státusra tart igényt.
A felfogások ütközését mutatja - emeli ki riportjában a The New York Times -, hogy a múlt hónapban Lula da Silva brazil elnök menedékjogot ajánlott fel Astianinak. Brazíliában ugyanis nem bűn a házasságon kívüli szex. Százezrek írták alá a petíciót, amely az asszony szabadon bocsátását sürgette. A teheráni hatóságok, amelyek fontosnak tartják a Brazíliával kialakított jó viszonyt, válaszul gyilkossággá minősítették át a nő tettét, így próbálva legitimnek feltüntetni a verdiktet.
A tálibokat nem zavarja a közvélemény felháborodása, hiszen az 1990-es években éppen az iszlám vallási törvény, a saría egy igen durva és hevesen vitatott változatát tették önazonosságuk meghatározó jegyévé. A Kunduz tartományban nemrég több száz ember részvételével végrehajtott megkövezés félelmes jelzés arra vonatkozólag, hogy mi várhat Afganisztánra.
"Nem tudni, pontosan hány embert köveztek meg a tálibok uralma idején, de a módszer igen elterjedt volt - mondta az amerikai lapnak Nader Naderi, egy afgán emberjogi szervezet illetékese. - A férfi gyakran megúszta a házasságtörést, különösen ha jó kapcsolatokkal rendelkezett, sokszor csak a nőt büntették".
A szexuális bűnök más fajtáit is megtorolták: a homoszexualitásban vétkesnek talált elítéltre például rádöntöttek egy téglafalat.
A megkövezést nem csupán a muzulmánok alkalmazzák. 2007-ben az iraki Kurdisztánban egy fiatal nőt végeztek ki így a Jazidi közösség tagjai, amely egy ősi kurd vallást követ. A judaizmusban is van példa rá: a Tóra egyik epizódja szerint Mózes megköveztetett egy férfit, aki megsértette a szabbat ünnepének szentségét. Vagyis az ókorban előfordult ilyen büntetés a közel-keleti zsidó közösségekben, igaz, nem tudni, hogy milyen gyakorisággal.
A megkövezés ma csak maroknyi muzulmán országban hivatalosan elismert kivégzési mód. Irán mellett Szaúdi-Arábiában, Szomáliában, Szudánban, Pakisztánban és Nigériában, de ezekben is csak ritkán alkalmazzák.
Maga a Korán nem említi, csak a hadith néven ismert iszlám joghagyományban szerepel a házasságtörés büntetéseként. Kutatók szerint a megkövezés a vallásalapító Mohamed próféta idején fennállt arab társadalom hagyományainak felel meg. Kristen Stilt, az amerikai Északnyugat Egyetem tanára, aki könyvet írt az iszlám törvényről, azt hangsúlyozza, hogy a házasságtörés azért számított elfogadhatatlannak, mert sértette az iszlám törvény néhány alapvető célját.
"A saría a vérvonal, a család, a becsület és a tulajdon védelmére szolgál. A törzsi társadalomban fontos volt tudni, hogy ki kinek a leszármazottja - magyarázza Stilt, hozzáfűzve: ez az indítéka a szexuális bűntettek megkövezéssel történő megtorlásának. - Olyan bűntettekről van szó, amelyek a közfelfogás szerint az egész közösség identitását sértették, tehát közösségi választ követeltek. A megkövezés különleges borzalmát éppen annak a lehetősége adja, hogy a vétkest saját rokonai és barátai ölik meg".
Megkövezés szigorú rituálé közepette
Az iszlám törvény egyébként szigorú feltételekhez köti e büntetés kiszabását. Négy férfi szemtanúnak kell egybehangzóan megerősítenie, hogy látta az aktust, és ha beszámolóik nem egyeznek meg mindenben, őket is büntetéssel sújthatják - hangoztatta Aron Zysow, a Princeton Egyetem kutatója.
A társadalom azonban fejlődik. A megkövezéshez hasonló szélsőséges büntetések - amelyeket a határt jelentő hud szó foglal össze az arab nyelvben - végső soron nem a vallásból, hanem politikai döntésekből következnek. Még a vallási és a világi törvénykezést vegyesen alkalmazó ottomán birodalomban is a múlt kegyetlen örökségének tekintették a brutális kivégzési formákat.
Iránban az 1979-ben hatalomra jutott iszlám vezetés vezette be a megkövezést visszaállító és azt részletesen szabályozó új büntető törvénykönyvet. Ez előírja, hogy a férfit álló helyzetben, derékmagasságig kell földbe ásni, a nőt pedig mellmagasságig; kezüket hátrakötik. A kövek nem lehetnek olyan nagyok, hogy egy-két találat már megölhesse az elítéltet, de olyan kicsik sem, hogy kavicsoknak tűnhessenek. Ha valaki túléli a büntetést, szabadon bocsátják - erre azonban csekély az esély.
Az iráni vezetőket zavarja, hogy ez a gyakorlat rossz fényt vet az országra. Mahmúd Ahmadinezsád elnök nemrég azt mondta, hogy "nagyon kevés" embert végeztek ki megkövezéssel. Az ilyen ügyekkel foglalkozó iráni ügyvédek szerint az 1979-es iszlám forradalom óta azonban mintegy százra tehető az esetek száma. (folyt.)
Az iráni emberi jogokért küzdő kampány igazgatója, Hadi Gaemi szerint 2006 és 2008 között legalább hat embert köveztek meg, és jelenleg tíz személy - hét nő és három férfi - senyved az iráni börtönökben az ítélet végrehajtására várva.
Az országban erőteljes kampány folyik a megkövezés ellen, főleg nők részvételével. Egy parlamenti bizottság is javasolta a büntetés törlését a törvénykönyvből, de az indítványról nem szavaztak.
Afganisztánban viszont nincsenek hasonló kezdeményezések, és úgy tűnik, hogy a megkövezés - bár nem népszerű - mind gyakoribb. Nader Naderi szerint egyre több az "igazságszolgáltatás" erkölcsi ügyekben: az utóbbi hét hónapban 200 személyt öltek meg azért, mert helytelenítette vagy bírálta a tálibok tetteit.
