Harmadik világ - sajókazai cigánytelep

NOL - Antalfay László

Potemkin-falu a cigányságnak

Varga Ilona szerint az a legborzasztóbb, hogy évről-évre hallja, mennyi pénz van eltéve a cigányügyre, mégsem történik érdemi előrelépés. „Ha az a pénz ténylegesen eljutna azokhoz, akiken segíteni kellene, nem itt tartanánk. Látszólag történnek előremutató intézkedések, érdemben viszont nem. Sem a hátrányos helyzetűek felsőoktatásba való könnyebb bejutása, sem a gyakornoki program nem hozta meg a kellő változást. A "Szociálisan hátrányos helyzetű fiatalok felsőfokú tanulmányait elősegítő" programja a hátrányos helyzetűeknek, és a halmozottan hátrányos helyzetűeknek többletpontot biztosít. A baj csak az, hogy nem elég bekerülni az oktatási intézménybe, a bejutás csupán az út kezdete. Utána a felsőoktatás során jelentkező többletköltséget három-négy-öt éven át valahonnan elő kell teremteni. Másrészt az a tapasztalat, hogy elenyésző azoknak, a magukat cigánynak vallók száma, akik élni tudtak ezzel a lehetőséggel.

A felmérések szerint 1200 hátrányos, vagy halmozottan hátrányos felvételizőből csupán 200-an voltak cigányok. A gyakornoki program is csupán egy időszakos megoldás: hiába helyezkedhetnek el cigány érettségizett vagy felsőfokú papírral rendelkező fiatalok a közszférában, az egy év lejárta után semmi garancia nincs arra, hogy ott folytathatják is a munkájukat."
Elég nehéz a legtöbb cigány család élete anélkül is, hogy taníttatni kelljen szükségesnél hosszabb ideig a gyereket. Ha mégis meghozzák ezt az áldozatot, akkor annak reményében teszik, hogy a gyerekük és a család sorsa is jobbra fordul. A szakmunkás bizonyítványt adó iskolák tűnnek még a legelérhetőbbnek. De mit csináljon az a szülő, aki sok áldozattal és lemondással kitaníttatta a gyerekét, és mit csináljon az a gyerek, aki kitanult egy mesterséget, ám mégsem tud elhelyezkedni? Nehezíti a helyzetet, ha a szülők is segélyen élnek. Emellett nemhogy teremtenének, de beszüntetnek munkahelyeket. Ebben és a jövő évben tízezren maradnak állás nélkül a közszférában.

„Sokszor szóba kerül, hogy ott a kert, miért nem művelik meg a cigányok a saját kertjüket. Ez nem ilyen egyszerű. A nagyobb kerteket már szántatni kell. Ez pénzbe kerül. Utána magot kell venni, aminek csupán a fele kel ki. Aztán a különböző növényeknek különböző növényvédő szerekre van szükségük. És akkor még mindig ott tart a gazda, hogy csupán költött, de vissza még kapott ebből. De költeni is csak pénzből lehet, csupán pénzből lesz pénz. A semmiből nem lehet elindulni."

Ám vannak előremutató intézkedések is: Varga Mária, Pomáz város Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke pozitívumokról számol be: Pomázon immár második éve indulnak európai uniós szakképesítést adó képzések, amelyek nagy érdeklődésre tartanak számot. A képzéseket a város Cigány Közösségi Házában tartják, de a közösségi ház egyéb szabadidős foglalkozásoknak is helyet ad.
A negatív sztereotípiák tovább élnek

„Az alapvető probléma a gyerek elsődleges szocializációja. Már ott megtanulja a szüleitől, akiket esetleg ért a cigányság részéről atrocitás, és ebből rögtön általánosítanak, hogy a cigánygyereket kerülni kell. Az elsődleges szocializációnál elsajátítottakat pedig később nagyon nehéz átformálni. Több országban jártam, de Magyarországon éreztem a legerősebben ezt a fajta stigmatizációt. A cigányok vándorló életmódot folytattak. AÍ fehér ember kultúrájában az a normális, hogy házat épít, letelepedik. A cigányembernek viszont vándorlással összekötött életmód jutott. Ráadásul a cigányokat törvényen kívül helyezték, amit csupán a II. világháború után töröltek el. Ez azt jelentette, bárki megölhetett egy cigányt anélkül, hogy súlyos büntetéssel kellett volna számolnia. Helyhez akarták kötni őket, csak nem azon a helyen, ahol éppen tartózkodtak. Pedig ők voltak azok, akik az új mesterségeket behozták, és amelyek eredményeit a többségi társadalom élvezte" - magyarázza a Gandhi Gimnázium tanára.

Orsós János cigány néptörténti órát tart
NOL - Antalfay László „Kialakult egy ellenséges kép - mondja Rostás-Farkas György a feltett kérdésre, mi lehet az oka, hogy ennyire előítéletesek a magyarok a cigánysággal szemben. Aki bűnbakot keres, az talál. Ám nincs veszélyesebb a sebzett vadnál. Tolsztojt tanultuk az iskolában. Az indiánokról szinte mindent tudunk. Akikkel itt élünk, egy hazában, a kultúrájukról, a nyelvükről szinte semmit. Én, egy európai polgár, egy magyarországi születésű cigány író, újságíró azt vallom és hirdetem egész pályafutásom ideje alatt, hogy nincs ember és ember között különbség ezen a bolygón."

Cigánykérdés belülről

„Cigánykérdésről igazából a rendszerváltás óta beszélhetünk. A szocializmus politikája nem engedett különbséget tenni. Mindenkinek volt munkája. Aki az előző rendszerben nem dolgozott, az rf-es volt, azaz rendőri felügyelet alatt állt. A társadalomba való beilleszkedés meg tudott valósulni. A rendszerváltással a cigányok által végzett munkák és munkahelyek is megszűntek, egyre több munkanélküli lett. Manapság az se garancia, ha szerzünk szakmunkáspapírt vagy diplomát. Nagyon nehéz elhelyezkedni" - vélekedik a problémáról Nemes Gizella.

Varga Ilona szerint az egyik legfontosabb dolog az ellenszenv legyőzésére, ha megismerjük egymás kultúráját, mivel csak az ismeretlentől ódzkodik az ember. Régen, falun nem ismerték ezt a problémát: tudták ki mit engedhet meg magának, ki milyen kapcsolatban van a másikkal. A békés együttélést nagyban segítette az is, hogy működött a kölcsönös segítségnyújtás. Ha valaki valamihez értett, azt házhoz hívták, kifizették. Most már nincs erre pénze az embereknek. A másik fontos közösségformáló tényező az évente többször megrendezett iskolai ünnepség, előadás volt, amin részt vett az egész falu, készültek rá, utána pedig beszéd tárgyát képezte egyik-másik tanuló kiemelkedően jó szereplése.

Rostás-Farkas György úgy véli, hogy a napjainkban tapasztalható, a cigányság és a magyarság közti kiélezett helyzetnek politikai indítékai lehetnek. „Egy pár ember miatt nem lehet egy egész népet elítélni. A bűnösök bűnhődnek. Ez mindig is így volt, és mindig is így lesz. Azért, mert Németországban volt egy ember, nem lehet egy egész népet bűnösnek nyilvánítani. A rendőrség dolga, hogy megtalálja a tetteseket. Nincs cigánybűnözés, csupán cigány bűnelkövető. De amíg a cigányoknak nem lesz saját múzeuma, kutatóhelye, parlamenti képviselete, addig másodrendű magyar állampolgároknak tekinthetők."

Integráció az identitástudat megőrzésével

Bármennyire is kétséges a továbbtanulás kamatoztathatósága, mégiscsak ez a lehetőség a kiugrásra. De ez az időszak nem kedvez a cigány identitást, kultúrát ápoló tanintézményeknek. „Elég, ha rám néznek, nemhogy megszólaljak cigányul. Az a mai helyzetben elképzelhetetlen, hogy valaki olyan munkahelyre kerüljön, amelyben sikeresen tud helytállni, miközben a családi kisközösségben megtarthatja cigány identitását. A rendszerváltás előtt a tsz-ek erre még alkalmasak voltak, megvolt a közösség: együtt dolgozott cigány és nem cigány, a munka végeztével pedig megittak együtt egy pohár sört, kieresztették a gőzt, kibeszélték a napi feszültséget magukból" - mondja Varga Ilona.

A Gandhi Gimnáziumban elsősorban az ott dolgozó, többnyire cigány származású tanárok képviselik az iránymutató magatartást és őrzik értékeiket. Tartják szokásaik egy részét, beszélik nyelvüket. „Én például cigánytelepen éltem nyolc éves koromig. És ezt felvállalom" - mondja Nemes Gizella. Fontosnak tartják, hogy a tanulók megismerkedjenek a cigány költőkkel, alkotókkal, saját kultúrájukkal.

A Gandhi Gimnázium ez évtől dán mintára az úgynevezett inkluzív oktatást kívánja megvalósítani. Ennek egyik sarkalatos pontja, hogy ne asszimilálni próbálják a diákokat, hanem saját identitásuk megőrzésével integrálni. „Felmerül a kérdés: miért én vagyok más? Miért nem te vagy más? A legfontosabb, hogy minden diák tisztában legyen azzal, hogy a saját mássága pozitív, nem negatív dolog."
A cigány értelmiség szerepe

Rostás-Farkas György szerint cigány értelmiség nélkül nem lehet megoldani a cigányság problémáját. Az iskolákban hallani kellene a diákoknak a cigány írókról, festőkről, „mert ha nem ismerjük kultúrájukat, művészetüket, idegenek is lehetnének. Kultúrák, népek, nemzetek között nincs alá-fölérendeltség. A cigányságnak létszámarányos parlamenti képviseletre van szüksége. Nagyon jó, hogy van egy Gandhi Gimnázium, de több megyeszékhelyen kéne ilyen intézmény."

Rostás-Farhas György verseiben, írásaiban a cigány kisebbség sanyarú sorsát énekli meg, számtalan írásban foglakozik a cigányok helyzetével. Magyar-cigány szótárt szerkesztett, lefordította lovárira többek között A kis herceget és a Sorstalanságot.
Varga Ilona sok egyéb mellett az első magyar-beás szótár szerkesztője és az Idegennyelvi Továbbképző Központ vizsgáztatója is. Szerinte nem csökkent az évente beás nyelvből nyelvvizsgázók száma. A nyelvvizsgát évente két alkalommal rendezik meg beás nyelvből, amelyen átlagosan 10-20-an vesznek részt. Egy részük a Gandhi Gimnáziumból kerül ki, a többiek nem cigány anyanyelvűek.

Beás mellett lováriból is lehet nyelvvizsgát tenni. Bár összesen tizennyolc féle cigány nyelvet tartanak számon, mivel ebből három a beás tájnyelvének tekinthető, a másik tizenöt pedig a lováriénak, így gyakorlatilag a két nyelv lefedi a magyarországi cigányság nyelveit és nyelvváltozatait, mindenki szerezhet (anya)nyelvi tudásáról igazolást.

A cigánytelep
Máté János A Gandhi Gimnázium célja, hogy kinevelje a jövő cigány értelmiségét. Fontos, hogy a gimnáziumban használható tudást kapjanak, amivel aztán tovább tudnak tanulni, és hogy nyelvvizsgát szerezzenek. A gimnáziumban végzettek közül a legtöbben eddig szociális munkásnak és a pécsi egyetem romológia vagy egyéb tanári szakán tanultak tovább. De hosszú távú cél az, hogy a felsőoktatás minél több területén jelen legyenek a cigány származású tanulók, és persze, hogy minél többen visszatérjenek dolgozni az alma materbe. Eddig két tanulójuk jutott ki és folytathatta tovább a tanulmányait az Amerikai Egyesült Államokban, de már arra is volt példa, hogy egyikük Olaszországban fejezhette be a középiskolát.

″Mi″ ″ti″ vagyunk

„A huszonnegyedik órában meg kell fognunk egymás kezét. Nem lehet a legkilátástalanabb helyzetben a cigányokat magukra hagyni. Ilyen mélyre még nem süllyedt ez a nép e közös, tenyérnyi hazában, mint amelyben napjainkban él - mondja Rostás-Farkas György. A cigányságnak nem voltak papjai vagy tanárai. De volt egy Lakatos Menyhértje, Péli Tamása, Orsós Jakabja és még sorolhatnám tovább. Én egy olyan országban szeretnék élni, ahol nem csak a madarak és a halak védettek, hanem a kisebbségek is. Aki elveszíti nyelvét, kultúráját, az gyökértelenné válik. Milyen jó a magyaroknak, hogy volt egy István királyuk. És mindannyian olvastuk István király intelmeit. Aki ismeri a cigányokat, az tudja, hogy van lelke ezeknek az embereknek. Nem lehet mindenkinek cigány szeretője, de cigány barátja lehet."

Kapcsolódó cikkek: A cigányok, a jogvédők és a közbiztonság... | Bástya elvtárs egy rasszista vadállat | Észak-Írországban a vándorokat, itthon a romákat nem kedvelik | Romasors és politika | Zempléni cigányok 'valósága' 4.