A bőr színe
Dús ébenfekete hajzuhatag, bronzsárga vagy éppen tejeskávé színű bőr, sűrű szempillafüggöny takarta szempár, karakteres jegyek az arcon. Amikor a jellemző különbségek nem a természet sokszínűségét jelzik, hanem stigmává válnak, melyek villogó felkiáltójelként éktelenkednek rajtad.
|
|
|
|
|
nonol | 2008. december 12. | 12:56:38
Moderálási alapelvek- komment törölve -
irriga | 2008. december 12. | 09:15:05
Beszélhetünk nemzetiségi jogokról, ami nyilván azonos a magyar és roma nemzetiségű emberekre egyaránt.
Inkább a kisebbségek jogairól lehet szó a "romák jogai" kapcsán.
Azt ellenben sokan támogatnák, hogy a roma kisebbség saját nemzetiségi iskolában ápolja nyelvét, kultúráját.
irriga | 2008. december 12. | 06:03:26
malamut | 2008. december 11. | 09:18:33
"bocsánat, hogy megkérdezem, de mit jelent az, hogy a "romák jogai"?"
Ezt én is idétlen megfogalmazásnak tekintem.
Miután hazánkban az állam semmilyen formában nem rögzítheti a nemzetiségi hovatartozást, a törvények csak is MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRRA vonatkozhatnak.
malamut | 2008. december 11. | 09:18:33
bocsánat, hogy megkérdezem, de mit jelent az, hogy a "romák jogai"?
nekik több joguk van, mint a nem romáknak?
és miért? ők más, jobb, több emberek?
hallot már valaki a "nem romák" jogairól?
és a romák kötelességeiről? mert úgy érzem, jogokhoz kötelességeknek is kéne társulniuk...
én egy kékszemű, fehérbőrű magyar állampolgár vagyok... sem sérült, sem meleg, nem vagyok, ezért semmi egyéb kisebbséghez nem tartozom.
lehet, hogy én vagyok már a kisebbség?
irriga | 2008. december 11. | 06:37:53
JFK2008 | 2008. december 11. | 00:02:45
Jól mondod.
Az emberi jogok nyilatkozata általános érvényű, a magyar nemzetiségű állampolgára is vonatkozik.
Ennek ellenére a magyar nemzetiségű gyerek nem kap pl. ösztöndíjat csak azért, mert ő magyar.
Van diszkrimináció ma a nemzetek között hazánkban, mégpedig a romák javára (is).
irriga | 2008. december 11. | 06:33:46
Nem hiszem, hogy a bőrszín számítana a magyaroknak egy ember megítélésben.
Talán éppen ezért lehet valaki népszerű hazánkban, mert más.
Lásd: Fekete Pákó, Győzike.
suomi | 2008. december 11. | 03:48:22
Másrész a nejem lakásának udvarában egy roma család lakott,a nő kivételesen tisztán tartotta családját,egész nap mosott és vasalt.
Egyedül az zavart hogy állandóan járt a szája,hihetetlen hangrővel rendelkezett,még a legbékésebb pillanatokban is.Szerencsére nem is veszekedett,akkor elviselhetetlen lett volna a zaj.
suomi | 2008. december 11. | 03:39:04
Személyes tapasztalat:
amig néztem az Olimpia-megnyitót,este 8-tól éjfélig,a bejárati ajtót befeszitették a "szakképzett" műértők és 2 értékes festményt és egy kevésbbé értékes régi faliórát elemeltek a szomszéd szobából.
A szomszéd városból jöttek,a rendőrség ismeri már a társaságot,2 évet ültek egy még nagyobb kirámolásért.A ház tulajdonosa 2 hónapig B.pesten tartózkodott egy komoly műtét végett.
K.Pista és S.Tóni bőrszine ne i mondjam...
suomi | 2008. december 11. | 03:36:53
"Az előítéletek generációról-generációra öröklődnek,..."
Talán inkább az ITÉLETEK-ről beszélhetünk.A gyakorlati életben minden negativum bőségesen előfordul.Sajnos,a nomád mentaltással jár a parazita életmód.Igenis van cigány-bűnözés,de érték.nagyságában messze elmarad a "fehérgalléros " elkövetők mellett.Pár ezer vagy tizezer forint ,mig emitt milliárdos elsibolásokról beszélhetünk.
JFK2008 | 2008. december 11. | 00:02:45
Kedves Lopes Elvira!
"Most persze sokan felhördülnek, már megint az emberi jogokkal jövünk, és esélyegyenlőségért verjük az asztalt. Már unjuk kérem szépen, elég a nyavalygásból!"
Nekem nincs elegem a nyavalygasbol, söt sokkal több nyavalygast szeretnek hallani. Szegyent hoz a magyar etnikum szamara az ahogy a magyarorszagi roma kisebbseggel banik. Ezt a szegyent csak a faji megkulonboztetes elleni kimeletlen harccal lehet lemosni.
Magyarorszag alairta es torvenybe iktatta az Europai Emberi Jogok Nyilatkozatat, a romak elleni etnikai megkulonboztetes megis erosebb, mint valaha Magyarorszagon. Es ez az egesz orszag szegyene Brusszellel es a progressziv (nyugati) EU-s orszagokkal szemben.
Pare | 2008. december 10. | 23:36:15
Igazából nevetségesnek és szánalmasnak kellene neveznem az előttem szólók kísérleteit, ha nem volna az egész borzasztóan kétségbeejtő.
Kívánjam azt nekik, hogy éljenek olyan reménytelen körülmények között mint a romák?
Szóval: legalább azt illenék elismerni - és szégyellni -, hogy bizony sokunkban megvannak az előítéletek. És nem tudhatjuk, hogy nem ezek-e az okai sokak antiszociális viselkedésének (,illetve: dehogy nem!)
Harcikutya | 2008. december 10. | 22:41:12
Mindjárt írok valamit, csak előbb kizokogom magamat...............
immortal | 2008. december 10. | 20:01:30
Az előítéletekről meg annyit, hogy az kölcsönös. Emlékeztetnék mindenkit az elhíresült Mortimer-ügyre ahol egy közveszélyes zsarolásból élő bűnözőt ("ártatlan Józsika"-ként szerepelt a híradásokban) szúrt le valaki a buszon és állította be a média rasszista támadásként (még tüntetést is szerveztek). Vagy a mostani uzsoraleszámolások esete, ahol több közszereplő és politikus "szélsőjobbos rasszista" támadásként könyvelte el a "belső" maffialeszámolásokat...
Calwer | 2008. december 10. | 18:49:02
Huba!
Kiknek a viselkedéséről beszélsz? Ugye nem egy adott bőrszínű és szemszínű csoport viselkedéséről? Mert ha igen, akkor rögtön ott is vagyunk a cikk témájánál: hogy a külsőd alapján megbélyegeznek és rádvetítenek minden negatív előítéletet, amelyet ehhez a külsőhöz kötnek. Függetlenül attól, hogy rád épp igazak-e azok, vagy sem.
immortal | 2008. december 10. | 18:36:55
Meg a fotó is megtévesztő, manipulatív.
Egy aranyos kislány arca...
Ugyanakkor nem esik szó borsodi iskolákban a mindennapos tanárverésekről, a tanulni vágyó diákok "akadályoztatásáról", az óvodások (ez nem vicc-komoly: Megyaszón történt) szervezett bűnözést is megalázó pénztárcalopásairól, a kisdiákok WC-kben történő megalázásáról (pld. szájba köpködés, hajoltatás, stb.), vagy az egyre több szülőt aggasztó ún. tetvesedésekről...
|
|
|

"Nem lehetsz se szép, se csúnya, tehetséges vagy tehetségtelen..." Népszabadság - Sopronyi Gyula
Megbélyegzetté válsz. Szabadulni tőle nemigen tudsz, örökké hurcolod. Már nem számít, hogy kik vagy mik vagyunk. Csak egy dolog számít, hogy mások vagyunk.
Most persze sokan felhördülnek, már megint az emberi jogokkal jövünk, és esélyegyenlőségért verjük az asztalt. Már unjuk kérem szépen, elég a nyavalygásból!
Most azonban nem a grandiózus, világmegváltó eszmékről van szó, hanem a kisebbségi lét hétköznapjairól. Apró, jelentéktelennek tűnő helyzetekről, az elutasítás napi gyakorlatáról: az utcán, a boltban, a játszótéren, az iskolában, a munkahelyen. Egy-egy becsmérlő kifejezés, undort és megvetést jelző grimasz, „szolid” távolságtartás, mely intézményesült kirekesztéssé fajul, vagy éppen egy dühödten lendülő kéz. Az elutasítás megnyilvánulásai, és színterei végtelenek.
Már gyermekként szembesítenek azzal, hogy nem vagy olyan, mint ők. Lassan ráébredsz, hogy egy jól behatárolható „massza” tagjaként néznek rád, akire valahogy mindig negatív tulajdonságokat ragasztanak. Galádnak, értéktelennek és alacsonyabbrendűnek titulálnak, csak azért, mert nem vagy olyan, mint ők. Az egyéni különbségek többé nem számítanak, irrelevánssá válnak. Nem lehetsz se szép, se csúnya, tehetséges vagy tehetségtelen, humoros vagy éppen unalmas. Mindez nem számít. Egy tulajdonságod van csupán, az a bizonyos.
A gépezet beindul. Az előítéletek generációról-generációra öröklődnek, a zsigerekig hatolnak. Csakúgy, mint az elutasítottság és kirekesztettség fojtogató érzése és napi élménye. Szimplifikált világba gyömöszölnek, melyben csak „mi” és „ők” vannak. Betonfal emelkedik közénk. A fal túloldalán pedig azon gyötrődünk, hogyan lehetséges áthatolni mindezen. Szinte lehetetlen. Van, aki harcossá és dühödtté válik, van, aki az öngyűlölet hamisságába menekül, s vannak azok, akik feladják a harcot és erejüket vesztve süppednek a reménytelenségbe.
S egyszer csak azon veszed észre magad, hogy már egy pillantástól is kiver a veríték és legszívesebben elsüllyednél. Szégyenérzet lesz úrrá rajtad, még akkor is, ha tudod, hogy nem neked kellene szégyellned magad. Hiába, hisz már a zsigereidben van. Túlérzékeny vagy, hallod nem is egyszer.
Erről egy híres-hírhedt amerikai kutatás jut az eszembe. A vizsgálatban résztvevőket egy szempont alapján osztották két csoportra: kék szeműekre és a többiekre (barna szeműek, latinok, afroamerikaiak). Ez utóbbi csoportot arra kérték a kísérlet vezetői, hogy bánjanak úgy a „kék szeműekkel”, ahogy azt velük szokták. A fordított helyzetben elindult a lavina. Kis idő múltán a „kék szemű” csapat tagjai azért sírtak és könyörögtek, hogy hagyják már abba: nem bírják tovább a becsmérlés és megalázás azon módozatait, melyet a „barna szeműek” művelnek velük, oly rutinosan.
- Mi az, hogy nem bírjátok? Nekünk nap, mint nap kell mindezt elviselnünk!
|
|
|
|
|
|
. |
|