belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
26. szombat

A fish and chips valójában egy szefárd zsidó étel

Ezer évet idéz fel a londoni Zsidó Múzeum

Mi lehet közös egy brit miniszterelnök, egy hősi halált halt első világháborús angol költő és a fish and chips néven ismert étek tekintetében? Mindhárom Nagy-Britannia jelképe valamilyen módon, ugyanakkor az angliai zsidóság ezeréves történetére is utal: arra a közösségre, amelynek sorsát a héten újra megnyitott, kibővített londoni Zsidó Múzeum mutatja be - adta meg a választ az AP hírügynökség.

MTI| 2010. március 20. |11 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

pakesz | 2010. március 21. | 01:44:39

Moderálási alapelvek- komment törölve -

adamant | 2010. március 20. | 21:07:18

tallózó | 2010. március 20. | 20:48:27

:))))))))))))))))))

tallózó | 2010. március 20. | 20:48:27

Az Egyesült Királyságban ma mintegy 297 ezer zsidó él. Őseik állítólag már a római légiókat kísérő auxiliákkal érkeztek a barbár britonnok szigetére, ahová vallási előírásaiknak megfelelően titokban magukkal vitték a yorki puding és a glennmore whisky receptjét, az earl grey teát és Fulton- Totenham között közlekedő gőzmozdony kicsinyített modelljét. Anglia csak így lehetett világbirodalom.

medve1942 | 2010. március 20. | 18:47:37

Ha ez a múzeum erősíteni fogja a társadalmi összetartást... megyek és mindenesetre megvacsorázom kedvenc krumplimat. Without fish.
Angliához: érdemes beleolvasni Stefan Zweig életrajzába. Mint osztrák zsidó, emigrált Angliába. Aztán a háború kitörése után mint ellenséges állampolgárt internálták. Kihozták a barátai, eljutott Braziliáig, megírta legjobb könyvét, A tegnap világát és öngyilkos lett. Nem csodálom.

adamant | 2010. március 20. | 18:33:47

A "Fish & Chips" gasztronómiai értéke kb. egyenértékü a "Curry Wurst"-éval.
Vagyis Zérus...

borbala99 | 2010. március 20. | 18:11:57

hát ezt nem tudtam, hogy ők hoták be, de már nem is fontos, minthogy intoleráns vagyok a halra, minthogy kiderült a food-detective teszten! Pedig úgy imádom! főleg olajban sütve... nyam nyam

Kaczor király | 2010. március 20. | 17:22:16

"A fish and chips valójában egy szefárd zsidó étel"

Ki a t ö k ö m e t érdekli? Mi lenne, ha a zsidókról csak annyi szó esne, amennyi a népességbeli arányuk az országban (világban)? Kínai és arab is él itt szép számban, mégsem olvastam semmit a NOL-on róluk (kivéve a szír férfi halálát). Aztán ott vannak a szlovák, sváb, szerb, román stb kissebbségek...

wantirna | 2010. március 20. | 17:21:58

Moderálási alapelvek- komment törölve -

felcsútielvtárs | 2010. március 20. | 16:49:32

Estván | 2010. március 20. | 16:05:13

Kelet-Európából deportálták, de a felszabadítás után Nagy-Britanniába települt, fogadott hazája szerint brit. Jó okból nem marad itt mert ahogy a Jobbikot elnézi az ember, Magyarországon egy barnább szagok terjengenek.

Estván | 2010. március 20. | 16:05:13

"A kiállítás a holokausztot egy Auschwitzba deportált brit túlélő sorsa révén érzékelteti,"

Angliából is deportáltak?

HIRDETÉS

"A fish and chips világszerte igencsak angol fogásként ismert, igazából azonban szefárd zsidó étel" - idézte az AP Nigella Lawson világszerte ismert brit mesterszakácsot, aki közreműködött a két éve bezárt és most 10 millió font (3 milliárd forint) költségű munkálatok nyomán ismét megnyílt múzeum újjárendezésében. A brit nemzeti eledelt - hal és burgonya olajban sütve, citrommal - a szigetországba érkezett portugál és spanyol zsidók honosították meg.

A gasztronómia és a zsidók angliai beilleszkedésének jellege egyaránt fontos helyet kap a múzeumban, amely a londoni Camden Town egyik viktoriánus házában működött és a felújítással a szomszédos egykori zongorakészítő manufaktúrát is bekebelezte, megháromszorozva kiállítási terét. Az interaktív kijelzőn a látogatók beleszagolhatnak abba, hogyan készült a kóser tyúkhúsleves egy zsidó bevándorló rekonstruált otthonában, a londoni East Enden.

Különböző fontosságú történelmi személyiségek egész kavalkádja látható, köztük Benjamin Disraeli, aki miniszterelnök volt a 19. században, vagy Isaac Rosenberg, aki háborús verseivel lett híres és az I. világháborúban a nyugati fronton halt hősi halált, vagy David Mendoza, aki a 18. században Anglia ökölvívó bajnoka volt.

De nemcsak az ő történetükkel ismerkedhet meg a látogató: építőmunkások, varrónők, szakszervezeti aktivisták, színészek, énekesek pályájával is. "A londoni zsidó közösség történetét mondjuk el, ugyanakkor London történetét is" - magyarázta az AP-nek Sarah Jillings, a múzeum kiállításának illetékese. A 300 ezer lelket számláló nagy-britanniai zsidó közösség története 1066-ban kezdődött, az első zsidók Hódító Vilmos seregével léptek a szigetország földjére.

A múzeum virágzó középkori zsidó közösséget mutat be. Egyik legérdekesebb látványossága egy 13. századi rituális fürdő, mikve, amelyet a mai londoni pénzügyi negyed központjában tártak fel. Ám Anglia egész zsidó lakosságát - évekig tartó antiszemita kilengések nyomán - 1290-ben kiutasította az országból I. Edward király (akiről Arany János A walesi bárdok című költeménye szól). Csak 1656-ben térhettek vissza, a monarchiát megdöntő Oliver Cromwell uralma idején. A múzeum követi a közösség további történetét, amely hasonló volt számos más bevándorolt kisebbség sorsához: kemény munka, sok ellenséges előítélet, kitartó küzdelem a megélhetésért, majd fokozatos áttelepülés a belvárosi szegénységből a jobb életet biztosító külső negyedekbe.

"Világszerte sok kitűnő zsidó múzeum létezik: a londonit az különbözteti meg tőlük, hogy elsősorban egy bevándorló közösség kultúrájára összpontosít és így sok más kisebbséggel mutat ki párhuzamot" - mutatott rá Alan Yentob, a BBC kreatív igazgatója és a múzeum egyik vezetője, aki azt is megjegyezte, hogy Londonban ez az egyedüli múzeum, amely kifejezetten egy kisebbségről szól.

A kiállítás a holokausztot egy Auschwitzba deportált brit túlélő sorsa révén érzékelteti, míg egy másik részlege a zsidó szertartásokat mutatja be. Az intézmény kurátorai nem tagadják, hogy a brit zsidóság története egyben az antiszemitizmusé is. A zsidókat évszázadokon át sok hivatástól eltiltották, nem lehettek a parlament tagjai sem - Disraeli azért lehetett kivétel, mert már tizenévesként keresztény hitre tért. Egy évszázada bizonyos lapok "idegen invázióról" cikkeztek, amikor a kelet-európai üldöztetések elől zsidók ezrei menekültek a szigetországba.

Az angliai zsidó közösség vezetői szerint az utóbbi években nőtt az antiszemita incidensek száma, ezt részben az izraeli-palesztin konfliktusnak tulajdonítják, részben annak, hogy mind kevesebben maradtak a holokauszt túlélői.

A múzeum feladatának tekinti a társadalmi kohézió erősítését, arra számít, hogy az idén várható 65 ezer látogató többsége nem a zsidók soraiból kerül ki, és sokan iskolai csoportokkal jönnek majd. Nigella Lawson megfogalmazása szerint a zsidó közösség története szorosan egybekapcsolódik az országéval - és pozitív történet. "Sokan csak az üldöztetés történetéről beszélnek: érdekes lesz megkérdőjelezni ezt a felfogást" - mondta Lawson.

 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    11 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
Egek ura
Ezt így hogy?
Olvasóblog
Szamárfül az elefánton
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS