Jogsegély laptoppal az alsószentmártoni plébánián

Népszabadság - Teknős Miklós

Nem kérdés, hogy a pécsi jogász kereshetne többet, hiszen az agya penge, az előadásmódja szuggesztív, a munkabírása irigylésre méltó.

Heindl Péter építész szülők sarjaként nőtt fel egy háromgyermekes családban, ahol a felmenők között találunk magyart, horvátot, svábot és tótot, polgárt, földművest, ispánt és kisnemest. A famíliában ő volt az első jogász, 1985-ben diplomázott. Volt esélye rá, hogy kihajítsák a pécsi egyetemről: 1982-ben csatlakozott a fegyverkezést ellenző Dialógus Békemozgalomhoz, majd összebarátkozott más ellenzéki csoportok tagjaival. Szamizdatokat terjesztett, és cikkeket írt arról, hogy miképp lehetne nálunk valódi demokrácia. Emiatt megfigyelték, tanárai többször figyelmeztették, ám mindig úgy érezte, hogy félnie nem kell, mert akik behívatják, azok lélekben vele vannak.

A jogi pályát Pesten kezdte egy nagy cégnél, majd Pécsen, a környezetvédelmi hivatalnál folytatta. Unta. Szenvedett a hivatalnokmunkától. Mivel akkoriban jogi diplomával történelmet és állampolgári ismereteket is taníthatott, úgy döntött, elmegy pedagógusnak. Magyarmecskén talált állást 1988-ban. Az eldugott baranyai falu iskolájában a diákok fele beás cigány gyerek volt, gyakran analfabéta vagy öt-hat osztályt végzett szülőkkel. A pedagóguskollektíva minden erejét arra fordította, hogy a diákok otthonról hozott hátrányait mérsékelje. Nem előkelő idegenként, hanem partnerként. A tanárok állandó kapcsolatot tartottak a szülőkkel, hogy meggyőzzék őket gyermekük taníttatásának fontosságáról, s igyekeztek olyan programokat indítani, amelyek vonzóvá tették a diákok számára az önművelést.

Népszabadság - Teknős Miklós Heindlt mindmáig ez a megfontolás mozgatja. A közben pedagógusdiplomát szerző férfi egyik alapítója volt a pécsi Gandhi gimnáziumnak, amely a világon először tűzte ki célul a cigány fiatalok középiskolai oktatását. Az intézmény startja után az iskola megálmodói egymás ellen fordultak, ezért Heindl odébbállt, és néhány társával – külhoni támogatással – létrehozta a mánfai Collegium Martineumot. Ez az intézmény hatvan, főképp pécsi középiskolákban tanuló roma diáknak adott otthont. A cél az volt, hogy az ide felvettek leérettségizzenek, értelmes szakmát tanuljanak, esetleg az egyetemen folytassák.

A mánfai műhelyt Heindl Péter nyolc évig vezette. Akkorra belefáradt a pénz utáni hajszába. A kollégiumnak a tanév kezdetén mindig két-három havi működésre volt csak pénze, a többit úgy kellett pályázatokkal összekalapozni. Azért is búcsúzni kényszerült, mert a kollégium egész embert kívánt, s nem maradt ideje a családjára. Váltott: 2005 óta egy alapítványi jogsegélyszolgálat alkalmazottja. Hetente egy-egy alkalommal kizárólag cigányok lakta két dél-baranyai faluban, Alsószentmártonban és Gilvánfán tart fogadónapot, s olyankor a térség szinte valamennyi községéből jönnek hozzá.

Néha csak abban kell segítenie, hogy mások helyett kitöltsön egy hivatalos papírt. Az ügyek nagyobb része azonban kemény jogvitában vagy perrel tisztázható, Heindl munkáját az alapítvánnyal szerződésben álló ügyvédek viszik tovább. A legutóbbi alsószentmártoni fogadónapon például egy kétgyermekes asszony azért jött, mert a párja eltűnt, s így nem jut gyerektartáshoz. Emiatt el kell indítani egy bírósági eljárást, hogy az állam előlegezze meg a tartásdíjat. Egy másik asszony azzal kereste meg, hogy házat vett, de az előző tulajdonos tízezrekkel tartozott az áramszolgáltatónak, ezért kikapcsolták a villanyt. Két leszázalékolt férfi a rokkantellátás változásairól és az ezzel kapcsolatos teendőkről érdeklődött.

– A rokkantaknak küldött értesítést úgy fogalmazták meg, hogy nem jogász ember meg ne érthesse – jegyzi meg Heindl. – Amúgy tartja magát az a hiedelem, hogy cigányok csak játsszák a rokkantságot. Tévedés: az általam ismert romáknak nem volt pénzük megvenni az orvosokat. A cigányok többnyire a gyermekkor kezeletlen betegségeit és gyenge táplálkozását nyögik felnőttként.

Táblagyűjtemény a parókián
Népszabadság - Teknős Miklós A jogsegélyt kérők közül sokan hiteltörténetekbe avatták be Heindl Pétert. Egy nyugdíjas férfi elmondta, hogy nem tudta fizetni autója lízingdíját, ezért kölcsönadta a komájának, aki azonban elmaradt a díjjal, és lelépett. Ráadásul balesetet is okozott, s annak a 430 ezer forintos kárát most ő törleszti. Egy középkorú férfi azt panaszolta el, hogy egymilliót akarnak levonni tőle, mert kezese volt egy barátjának, aki nem fizet. Jöttek olyanok is, akiket uzsorások szorongatnak. Volt, aki bevallotta, hogy nem bír meggondolatlanul felvett áruvásárlási kölcsönével.

– Elképesztő intenzitással intézi a rábízott ügyeket – jellemzi Heindl Pétert egyik ismerőse. – Gyors, határozott, felkészült és kitartó. Ha kell, kér, ha arra van szükség, követel. Miközben telefonon intézi az ügyeket, olyan lendülettel jár föl s alá, mintha ki akarna futni a világból: tele van egészséges indulattal.

Az energiáiból arra is jutott, hogy három éve Gilvánfán – néhány kollégájával és volt tanítványával – elindítson egy tanodát. Az ott összegyűlő fiatalokat tanárok korrepetálják, emellett a tanodában számítógépeznek, zenélni és táncolni tanulnak, színpadi előadásokat rendeznek, helytörténeti kutatással foglalkoznak. A tanodához kötődők eljárnak moziba, színházba, koncertre, kiállításra, nyáron meg táboroznak.

– A falusi cigány gyerekeknek a családjuk nem szervez ilyen programokat, s ez nagy hátrány a kortársaikkal szemben – mondja a tanodaalapító. – Azért is kell a változatos program, hogy erősen kötődjenek a tanodához, mert így már hajlandók vállalni a tanulást is.

A program mit sem ér, ha a szülőket nem sikerül megnyerni. – A tanárok sokszor úgy próbálják felrázni az állástalanul tengődő, iskolázatlan roma szülőket, hogy elmondják: taníttasd a gyerekedet, ha jót akarsz neki. Ez azonban gyakran kevés, mert a szülőknek rossz emlékeik vannak az iskoláról. Sikertelenek voltak, lenézték őket, kimaradtak. Ha a gyerek is sikertelen, akkor hamar belemennek abba, hogy ő is kimaradjon. Ezért sokszor azt mondom nekik: küldd el a gyereket az iskolába! A kedvemért tedd meg! Majd segítem őt. Küldd el, a kedvemért! Ő meg azt gondolja: ha ez a hülye Péter ennyire hisz a gyerekben, akkor rászorítom a gyereket a tanulásra – meséli.

Alsószentmártonban és Gilvánfán, valamint a környező nyomorúságos falvakban mindenki ismeri Heindl Pétert. Errefelé sokan úgy vélik, akár tucatnyi településen biztos győzelmi eséllyel indulhatna a polgármesteri posztért. Ilyesmire ő nem gondol. Más a dolga. Mellesleg a politika – a szó klasszikus értelmében – nem idegen tőle, a hazai pártok eddigi politikai gyakorlata azonban igen. Heindl 1988-ban alapítója volt az SZDSZ-nek és a Fidesz pécsi szervezetének is. Később maradt az SZDSZ-nél, de vezető pártfunkciót nem vállalt. Igazgatósági tagságot sosem fogadott el. Az szerinte arra való, hogy az ember munka nélkül pénzt hajtson fel a pártjának. Az SZDSZ-t 2008-ban faképnél hagyta, megmaradt viszont – ahogy ő definiálja magát – liberális demokratának. Azonnal szót emel, ha úgy érzi, a demokratikus jogokat megnyirbálják. Akkor tüntet, tiltakozik, cikket ír. Másfél éve filccel paprikajancsit rajzolt az adóhatóság pécsi hivatalában kiakasztott Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatra. Azért tette, mert nem értett egyet a nyilatkozat több mondatával s azzal, hogy a politikát belopják a közhivatalokba. Rajzolt egy percig, aztán kocsiba ült, és ment a falvaiba.

Várta a szamárpad.

Névjegy

HEINDL PÉTER

Pécsett született 1960-ban. Jogász, pedagógus. Számos, a cigányság oktatását magára vállaló program elindítója. Tanártársaival kutatta a beás kultúrát, cigány mesekönyvet és kottafüzetet adtak ki. Jelenleg egy dél-baranyai jogsegélyszolgálatnál dolgozik. Felesége szociális munkás, két gyermeke középiskolás. A család egy négyemeletes ház felső szintjén lakik, ahonnan szép panoráma nyílik Pécsre.

Kapcsolódó cikkek: A csendes építkező | Érinteni szabad | Tilosban a biológus | A cápasimogató | Édes Szenegálom