Felbomlik az Osztrák-Magyar Monarchia, Cattaroban kivégzik a zendülő matrózokat. Statárium, cipőjegy, a spanyolnátha-járvány (melynek Kafka Margit írónő is áldozata) eléri hazánkat is. Október 31-én Pesten győz az őszirózsás forradalom, négy katona megöli Tisza Istvánt. Miközben novemberben kikiáltják a köztársaságot, szerbek szállják meg a Délvidéket, cseh csapatok állomásoznak a Felvidéken. A cenzúrázott újságok azt írják: mindenfelől ránk rontanak. Trianon felé menetel a magyar elit.

Kilencmillió áldozat a háborúban. Fogyóeszköz-emberek, mondják róluk. Oda a négy évvel azelőtti eufória. Halál és kiégett tankok mindenütt. Hindenburg és Ludendorff fegyverszünetet kér, a német tengerészet a folytatás mellett dönt. Zendülés, forradalom Kielben.

November 9-én a forradalom eléri Berlint. Munkások, matrózok, katonák: általános sztrájk. Mondjon le a császár! A Brandenburgi kapun vörös zászló leng.

A császár Belgiumba fut. De már csak szóban "támad". Vilmos hű csapataival Berlinbe készül - a kormány közben kihirdeti lemondását. Senki se bánja, hogy leléptetik. A szociáldemokrata Friedrich Ebert lép színre. Demokráciát akar, a császárral! Karl Liebnecht meg tanács-diktatúrát, orosz mintára. A forradalom első áldozatai a császárhű tisztek közül kerülnek ki. Le a fényeket, elő a késeket!, ez a jelszó.

Vilmos száműzetésbe vonul. Hollandiában húzza meg magát. Ezt a konzervatív németek tisztességtelen tartják.
Kiszélesedik a polgárháború. November 9-e után az SPD-kormány a kommunisták miatti félelmében szélsőjobboldali szabadcsapatokat hív segítségül! Ezrek esnek áldozatul. A későbbi évtizedek igazolják majd, hová vezetett mindez.

Kapcsolódó cikkek: 1922: Tutanhamon síremléke és átka | 1913: tánc a vulkán tetején | Németország: megkönnyebbüléssel fogadták a "brémai tálib" szabadon bocsátását | Merkel új korszakot nyitna az Európai Unió történetében | Iráni játszma a Kremlben