Wolf Kati ellenfelei, avagy a klónok támadása
Csütörtök este a düsseldorfi színpadra lépett az osztrák Whitney Houston Nadine Beiler személyében, kicsit erőtlenebb, kicsit gyengébb kiadásban. A szlovén Maja Keuc, aki állítólag kimondottan nem szereti, ha hasonlítgatják, egyértelműen Christina Aguilera-t juttatja az ember eszébe: a hangja, az előadásmódja nagyon hasonlít az amerikai díváéra. Az est harmadik kiváló énekesnője, az ukrán Mika Newton hiába énekelt nagyszerűen, a látvány elvonta a néző figyelmét: a háttérben ugyanis homokanimációt láthatott a közönség, amely bizony néha a kelleténél nagyobb hangsúlyt kapott, így a produkció megosztotta az ember figyelmét. Ennek ellenére sikerült meggyőznie a zsűrit és a szavazókat, és szombaton őt is viszontláthatjuk a döntőben.
A román Hotel FM dalának kezdő ütemei egyből ismerősen csengtek. Kellett néhány pillanat, míg leesett: kicsit olyan Scissor Sisters-es az egész, mindezzel együtt azonban dallamos és szerethető. A dán A Friend In London dalát leginkább egy népszerű kóla márka reklámja alá lehetne elképzelni: aranyos szövegvilág, könnyen megjegyezhető, dúdolható dallam, a közönség pedig, ahogy a mellékelt ábra is mutatja, szereti az ilyeneket.
A második elődöntő két legjobb, legerősebb, legemlékezetesebb produkcióját az íreknek és az észteknek köszönhetjük. Getter Jaani amellett, hogy kiváló énekesnő, tehetséges előadóművész is egyben. A néző a show-t látva egy rövid időre el is felejtette, hogy a düsseldorfi arénából lát élő közvetítést. A profi előadás ráadásul nem ment a zene rovására, tökéletesen sült el a dolog: a dal legalább annyira megragadta az embert, mint a látvány.
Az ír slágerlistákat vezető ikerpár, a Jedward is elképesztő showműsorral kápráztatta el nézők millióit. A srácok dala és előadásmódja a 2008-as Britney Spears-t idézi, megfűszerezve azt egy kis britpoppal. A dolog mindenesetre működik: egy igazi slágert hallhattak a szavazók, és felejthetetlen előadásban lehetett részük.
A két legeredetibb dal is döntőbe jutott. A bosnyák Dino Merlin nagy tiszteletnek örvendő zeneszerző és muzsikus a Balkánon. A titka az, hogy valóban semmihez sem hasonlítható, amit csinál, zenéje kellemes, könnyen megjegyezhető, a 2. perc után már bárki vele tudja dúdolni. E sorok írójának személyes kedvence e körben a moldáv banda, a Zdob si Zdub So Lucky című száma volt. Magukat ethno-rockereknek tartják, azonban inkább amolyan felturbózott, némi ska-val és moldáv népzenével megspékelt Franz Ferdinandhoz lehetne őket hasonlítani. Mind a zene, mind a színpadi show nagyon emlékezetesre sikerült.
Az est nagy meglepetése a svéd Eric Saade döntőbe jutása, hiába énekelte ugyanis, hogy „I will be popular.”, vagyis „Népszerű leszek”, a nézők többségében valószínűleg felmerült a produkciót látva és hallva, hogy ezt azért ő sem gondolhatja komolyan. A Modern Talking-ot idéző refrén és nevetséges szövegvilág ellenére mégis ott lesz a legjobbak között, és bár a csütörtöki este kétségkívül ingerszegényebb volt a keddi elődöntőnél, voltak azért ez utóbbinál sokkal jobb dalok is.
Az est nagy vesztesének talán Dana International tekinthető, aki 1998-ban megnyerte a dalversenyt. Akkori slágerének, a Diva című dalának azonban nyomába sem ért mostani produkciója, a Ding Dong, és bár a düsseldorfi közönség imádta, a nézők és a zsűri szerint ez nem volt elég a döntőhöz.
Szombat este tehát a fent említett előadók, az első elődöntő nyertesei, köztük Wolf Kati, és az öt nagy, vagyis a francia, a német, az angol, az olasz és a spanyol jelöltjei mérkőznek majd meg egymással.
