A PLOS One című szaklapban közzétett kutatás során a szakemberek húsz felnőtt kutyát – 14 fajtatisztát és 6 keveréket - és azok gazdáit követték nyomon, akik egy része a Messerli Kutató Intézet Okos Kutya Laboratóriumának, másik része pedig a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Családi Kutya Kutatóprogramjának vizsgálatában vettek részt - írja a Medipress.

Annak érdekében, hogy a szakemberek a kutya-ember kapcsolatokat alaposan górcső alá vehessék, három különféle helyzetet idéztek elő: az egyikben a gazda nem volt jelen, a másikban jelen volt ugyan, de nem beszélt és a szemét bekötötték, a harmadikban pedig egy biztató, bátorító gazda volt jelen. A kutyák mindhárom helyzetben jutalomfalatokat kaptak, ha ügyesen oldottak meg egy-egy feladatot.

A szakemberek megállapították, hogy abban az esetben, ha a gazdi nem volt jelen, a kutyák kisebb hajlandóságot mutattak arra, hogy bármiféle feladatot elvégezzenek, ha azonban ott volt a gazdájuk, ugyanolyan motiváltak voltak függetlenül attól, hogy az biztatta-e őket, vagy csendben ült. Ha pedig a gazdi helyett egy idegen volt jelen, a kutyák szinte rájuk se hederítettek.

Amint azt a kutatást vezető Lisa Horn, a Messerli Kutató Intézet munkatársa kifejtette, a vizsgálat alapvető tanulsága, hogy már a gazdák puszta jelenléte biztonságot jelent a kutyák számára, a gazdik biztatása pedig nem sokat osztott-szorzott, vagyis a kutyáknak elég motiváció volt önmagában, hogy gazdájuk a közelükben volt, nem volt külön szükség arra, hogy felszólítást is kapjanak tőlük.

Mindez arra utal, hogy a kutyák és gazdáik között ugyanaz a biztonságos kötődés alakul ki, ami a kisgyerekek és szüleik között. A szakemberek a jövőben további vizsgálatokra készülnek, melyekben a kutyák és kisgyerekek viselkedését még direktebb módon kívánják összehasonlítani.