– Segíteni szeretnék – mondta a 39 éves Fiatalos Árpád. Az egykor hivatásos katonaként, egysége megszűnése után pedig bohócként dolgozó, kemény kézfogású férfi hozzátette: – Úgy gondolom, minden ember számít.

Az obsitossal Kaposvár egyik belvárosi parkolójában találkoztam péntek reggel nyolckor. Akkor már félszázan toporogtak ott arra várva, hogy megérkezzen a Kötél Életmentő Egyesület, s a civil szervezet tagjainak irányításával elinduljanak keresni Szita Bencét.

A 11 éves fiú hétfőn tűnt el. A rendőrségi információk szerint este hétkor, a Tesco melletti parkolóban veszett nyoma Bencének. A nyomozók ellenőriztek minden lehetséges rokont és ismerőst, ám senki sem tud a fiúról. Csütörtök délután az interneten keresztül szerveződött meg az az önkéntes csoport, amelynek tagjai elhatározták, hogy Bence után kutatva bejárják a várost.

Faggattam a parkolóban gyülekezőket, s ők nem titkolták: tartanak attól, hogy Bence nem él már. Volt, aki valamilyen gyerekcsíny okozta végzetes balesetre gyanakodott, volt, aki szándékos bűncselekményre. A félelmek ellenére azért mindenki reménykedett. A 21 éves, törékeny testalkatú Takács Nikolett egy nagy csomag ropival és négy gyümölcsjoghurttal érkezett a gyülekezőhelyre:

– Ha megtaláljuk őt kimerülten, ezek majd jól esnek neki – mondta Nikolett, de bevallotta, hogy ő is szorongva várja az indulást.

Negyed kilenckor megérkezett a Kötél egyesület busza, s Bodó László, a szervezet vezetője elmondta, hogy a város melletti Deseda-tó környékét fogja az immár száz fősre gyarapodott csapat átvizsgálni. A team elautózott a városközponttól hat kilométerre lévő tóhoz, s ott Bodó csatárláncba állította a hivatásos és amatőr keresőket. A lánc a parton haladt, eközben három búvár a kilencfokos vízbe vetette magát, két, radarral felszerelt motorcsónak pedig a tó fenekét vizsgálva többször átszelte a vizet. Tizenegykor leszakadt az eső, a csapatot azonban ez sem gátolta: bőrig ázva és sárban gázolva három óra alatt átfésülték a tó nyolc kilométer hosszú partját, mintegy 4-500 méter széles sávban.

De hiába: se a vízben, se a parton nem találták Bencét.

Amúgy a tóparti kutatás sokakat elgondolkodtatott. Eddig úgy tudta mindenki, hogy Bence a Tesco-beli vásárlás után a játszótérről tűnt el, a rendőrség által nem részletezett módon. Bodó László viszont azért vezényelte az önkénteseket a Desedához, mert Bence hétfőn délután öt és hat között állítólag a tó partján sétált a nevelőapja barátnőjével. Ezt – Bodó szerint – a barátnő vallotta a rendőrségen. Ez az információ sokakat megzavart. Most akkor a belvárosból, vagy a Deseda partjáról tűnt el a fiú, meditáltak a keresők.

Próbáltuk ezt mi is megtudni a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjétől, ám ő azt válaszolta, hogy nem nyilatkozhat az ügyben. Azt a megjegyzésünket, hogy a fiúra vigyázó barátnő vallomása meglehetősen ellentmondásosnak tűnik, a szóvivő nem kommentálta. Arra a kérdésre, hogy gyanúsítanak-e valakit Bence eltűnése miatt, a sajtóreferens nemmel felelt. A rendőrségről kiszivárgott hírek egyébként arról szólnak, hogy Bencét azért keresték a Desedánál és korábban a belvároshoz közeli Malom-tónál, mert a fiú mobiljának cellainformációi alapján okkal feltételezhető, hogy járt e tavaknál.

Bence hétfői mozgásáról szerettem volna megkérdezni a fiú nevelőapját, Gyöngyi Sándort. A 47 éves férfit otthonában, Felsőmocsoládon keresem fel. Gyöngyi Sándor szívesen fogad, és egy ideig készségesen válaszol is kérdéseimre. Elmondja, hogy egy kilencgyermekes családban nőtt fel Kaposváron, húsz éve nősült, s feleségével akkor költözött Felsőmocsoládra. Hamarosan megszületett a pár egyetlen gyermeke, Lilla, ám addigra házasságuk tönkrement. A feleség elköltözött, Lillát attól fogva Sándor nevelte. Nyolc évvel később a volt feleség egy futó kapcsolatból megszülte Bencét. Sándor hétvégeken elvitte volt nejéhez Lillát, s olyankor mindig eljátszott Bencével. Másfél éves korában a kisfiú már apának szólította Sándort.

A férfi nagyon szeretett motorozni, bár csak amatőr versenyeken indult 250 köbcentis gépével, motoros akrobataként rendszeresen fellépett rendezvényeken. Bencét hamar elragadta a motoros hév, s hét évesen már kapott egy 50 köbcentis Hondát Sándortól. Hallatlanul ügyesen ülte meg apró járművét, és ő is fellépett Sándorral. Bence és Sándor viszonya egyre jobb lett, nyolc és fél évesen a gyámhatóság a férfira bízta a gyermek nevelését.

– Bencust mindig is a sajátomnak tekintettem, még ha vér szerint nincs is hozzá közöm – mondja Sándor. – De nem a vér a fontos, hanem az, hogy Lilla és Bence imádja egymást, én meg őket imádom. Mi nagyon boldog család vagyunk.

Sándor három éve kezdett járni Erikával. Addig egy barátnő sem költözhetett a férfihoz, Erika és 11 éves fia viszont igen. Az együttlét azonban nem volt sikeres, főleg, mert a két fiú nem jött ki egymással. A feszültségek megelőzése érdekében Erika visszaköltözött kaposvári lakásába. Azután is találkoztak, és Erika néha elvitte magával Bencét. Az eltűnés napján is ez történt, ám erről a napról hiába kérdezem Sándort.

– Nem mondhatok semmit – rázza a fejét – erre utasítottak a nyomozók.

Így csak annyit tudhatok meg tőle, hogy hétfőn Bence – az őszi szünet miatt – délután négyig Sándorral volt, a férfi munkahelyén, a szomszédos faluban, Mernyén, egy forgácsoló üzemben, s utána beutazott Erikához Kaposvárra. Sándor éjfélkor tudta meg, hogy Bence eltűnt.

– Többet ne kérdezzen! – kérlel a férfi, aztán bevezet Bence szobájába, és megmutatja a fiú serlegeit.

– Bencus nagyon talpraesett gyerek – réved maga elé. – Nemcsak motorozik, ügyesen focizik és pecázik. Tény, hogy vagány srác, a hajába fésült kakastaréj is vagánykodásból kellett neki. De nekem sose volt vele gondom, számomra könnyen kezelhető fiú. Az biztos, hogy nem szökhetett el, olyat soha nem tett volna.

– Akkor mi történhetett?

– Olyasmi, ami a legkegyetlenebb filmek íróinak a fantáziájában.

– Baleset?

– Nem. Annál súlyosabb. Pár nap múlva minden kiderül. Azt hiszem, én már tudom. De többet tényleg ne kérdezzen!