A Howard Liga a Büntető Reformért szervezet szerint főleg a szexuális visszaélés, az erőszak és a védekezési lehetőségek szűkössége okoz problémát. A rabok szexuális igényeinek figyelmen kívül hagyása súlyos gondokat okoz, holott a börtönfalakon belül, a személyzet tudtával, sőt, segítségével zajlik a szex – írja a The Independent.

A március 15-én megjelent „Szex a börtönben" jelentés egyik szerzője, dr. Alisa Stevens, a Southamptoni Egyetem kriminológus tanára készített interjút tavaly nyáron 26 egykori fogvatartottal – 24 férfi, 2 nő – a börtönben tapasztalt számos bűncselekményre fókuszálva. Az interjúalanyok közül tizennyolcan hetero-, négyen homo- és négyen biszexuálisnak vallották magukat.

Stevens heteroszexuális férfi interjúalanyai beszámoltak arról, hogy akaratuk ellenére vagy kényszerből szexeltek más férfiakkal. Egyikük, aki önként ment bele a szexbe, elmesélte, hogy miután szabadult, visszatért a lányokhoz, de odabent egyszerűen nem volt lehetősége heteroszexuális kapcsolatra.

A jelentés egyik meglepő tanulsága az, hogy a börtönökben meglehetősen toleránsan kezelik a konszenzuson alapuló homoszexuális kapcsolatokat. Ami két ember között történik zárt ajtók mögött, azzal nemigen foglalkoznak. A saját nemükhöz (is) vonzódó férfiak odabent elég nyíltan vállalhatták szexualitásukat, ám a szexuális tevékenységeket, illetve kapcsolatokat már bölcsebb volt diszkréten kezelni.

Bár a szex konszenzusos alapon is gyakran létrejön, nem ritka, hogy valakin szexuális úton hajtják be az adósságát, például ha elveszített egy fogadást, vagy drogot szereztek neki. Ezenfelül a kiszolgáltatottabb helyzetbe lévő, gyengébb rabokat az erősebbek néha „leápolásra" kényszerítik. A legveszélyeztetettebbek azok, akiknek a külvilágból nincsenek kapcsolataik, és nem kapnak pénzügyi támogatást.

A megkérdezettek közül három férfi mondta azt, hogy megerőszakolták a börtönben. Egyiküket öt alkalommal is, és volt, hogy orvosi ellátásra szorult emiatt. Hivatalos panaszt még sem tett, mert félt a kiközösítéstől és attól, hogy épp emiatt fogják újra megtámadni. A szexuális erőszak a börtön társadalmában az érdekérvényesítés egyik formája. Másik három férfi mesélte el, hogy ugyan végül megúszták, de őket is fenyegették ezzel.

A felmérésben részt vevő két nőnek nem volt része intim kapcsolatban a börtönben, de tudtak olyan „szoros barátságokról", melyeknek része a szexuális vágyak kölcsönös kielégítése.

Az egyik nő azt mesélte, hogy mivel korábban sosem volt börtönben, el sem tudta képzelni, hogy mennyire magától értetődő odabent a csókolózás és egymás dédelgetése. Mint mondta, igazi kultúrsokkot élt át, és az idő felében „azt se tudta, hová nézzen".

A beszámolók szerint leggyakrabban a cellákban vagy a zuhanyzóban zajlik a nemi érintkezés, az egyes rabokra jutó partnerek száma pedig egytől 35-ig terjed. A védekezésre használható eszközöknek elvileg széles választéka áll rendelkezésükre, az egyik férfi elmondta, hogy hat óvszerre és egy tubus síkosítóra volt jogosult, de vissza kellett tennie a használt kondomokat a tasakba, mielőtt többet kapott volna.

A jelentés továbbá megállapította, hogy a fogvatartottak és a börtönőrök közt van egyféle hallgatólagos megállapodás arról, hogy a maszturbáció és a pornó megengedett és szükséges velejárója a benti életnek. Egy korábbi rab mindjárt az első éjszakán megtapasztalta ezt, ugyanis amikor Bibliát kért, a börtönőrök szexújságot adtak neki, hogy „segítsen elaludni". Mint mondták, Bibliát nem találtak a számára, de pornográf lapokból van bőven.

Egy másik esetben egy magas rangú tiszt áthelyezett egy „szexualitásában bizonytalan" fiatal rabot egy nyíltan meleg idősebb férfi mellé, hogy segítsen neki „rendezni magát".

Frances Crook, a Howard Liga ügyvezetője szerint a börtönökben elterjedt szexuális szokásokat sürgős egészségügyi kérdésként kellene kezelni, az egyértelmű és fontos tanulságokat levonni és gyorsan cselekedni. Már engedélyt is kértek arra, hogy az aktuálisan fogvatartottakkal is interjúkat készíthessenek a börtönökben, de a brit Igazságügyi Minisztérium ezt megakadályozta.