Volt amelyik hibátlanul és jó tempóban teljesítette a feladatot, volt amelyik többször eltévedt a kijelölt pályán, és kiesett a versenyből. Harmadszor rendezték meg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a RobonAUT versenyt. A helyszín idén is a Q épület aulája volt, ahol többszázan drukkoltak a három fős csapatoknak, mely a Villamosmérnöki és Informatikai kar diákjaiból állt össze. Tizenkét robotautó modell küzdött: volt parkolás, gyorsasági szakasz, kanyarvétel, libikóka és több akadály kikerülése.

Az igazinál tízszer kisebb villanyautók eredetileg távirányításúak voltak, ezekből kiszedték a rádió vevőrészt, megpakolták egy kisebb számítógéppel és sok szenzorral, aztán irány az aréna. Persze ez csak a krónikában megy ilyen gyorsan, a 2-3 fős csapatoknak tíz napos munkája volt az autó megépítése, megtanítása, a hallgatók előtanulmányairól nem is beszélve: így nemcsak elméletben tudják alkalmazni tudásukat, hanem gyakorlatban is kipróbálhatják magukat. Ez a mérnöki és csapatmunka lényege, magyarázza Dr. Tevesz Gábor egyetemi docens, aki szerint fontos az elméleti tudás gyakorlati próbája.

A világos padlózatú pályán fekete csíkok jelezték a haladási irányt: volt olyan robotautó, amelyik hibátlanul teljesítette, volt amelyik irányt tévesztett, ám memóriája és programja segítségével önállóan visszatalált a helyes útra, de volt olyan, is, amelyik többször emberi segítségre szorult, utóbbiból ötöt engedélyeztek a szabályok, aztán a kizárás következett. Az infraszenzorokkal és gyorsulásmérővel tájékozódó autók versenyét a K.A.R.R nyerte. A bajnokságon kívül bemutatkozott egy légpárnás robot is.

Az autók nemcsak műszakilag, de formailag is igencsak eredetire sikeredtek: volt piros Lada, sárga teherautó, fehér buggy, szörfdeszkás járgányon inkább botladozó, mint száguldó Johnny Bravo figura és világítós Knight Rider, némelyik modell zenélt és beszélt is, de a lényeg a pályakövetés volt. Ez pedig többségüknek sikerült, ahogy majd végzősöknek is az elhelyezkedés: villamosmérnökből és informatikusból napjainkban sincs elég.

Dr. Tevesz Gábor oktatóként egyik fővédnöke a RobonAUT versenynek, aminek legfőbb célja, hogy a mesterképzéses villamosmérnök hallgatók ne csak elméleti, hanem gyakorlati tudásra is szert tegyenek: „Amit itt megtanulnak az az, hogy alkotni kell, folyamatosan küzdeni kell azért, hogy ez az alkotás sikerüljön. Alkalmazkodniuk kell a valósághoz, és nem csak papíron, elméletben tudni az anyagot, hanem alkalmazni is kell tudni azt. Én úgy érzem, hogy egy mérnök életében ez a legfontosabb, ettől lesznek hallgatóink jó fejlesztőmérnökök.”