Ophélie egy átmulatott éjszaka után, december 4-re virradó éjszaka tűnt el Budapesten. Holttestét két hónappal később találták meg a Dunában a Csepel-szigetnél. A rendőrség azt feltételezi, hogy a Lánchídról esett (vagy ugrott) a vízbe. Nagy valószínűséggel öngyilkos lett.

Társai vallomása és a nyomozásba bevont szakértők véleménye szerint a francia cserediák depressziós lehetett. Magyarországi tanulmányai lassan a végéhez értek. Ő maradni akart, ezért még egy számára előkészített biztos francia állást is visszamonodtt, szülei azonban ragaszkodtak hozzá, hogy hazautazzon, de legalábbis ne Magyarországon kezdjen karriert építeni. Nem zárható ki, hogy ez a konfliktus volt az utolsó csepp a pohárban.

Szülei nem hisznek lányuk öngyilkosságában. Ragaszkodnak korábbi feltevésükhöz, miszerint Ophélie emberrablók fogságába került. Véleményük az óta sem változott, hogy a Duna visszaadta Ophélie holttestét, melyen "idegenkezűségre" utaló nyomot nem találak. Az ő nyomásukra rendelt el nyomozást a Legfőbb Ügyészség emberrablás gyanújával, s az ő feljelentésükre indult bűntetőeljárás Ophélie rejtélyes eltűnése miatt Franciaországban is.

A BRFK jogsegély keretében minden kért információt átadott már a francia hatóságoknak. A holttestet azonban - a folyamatlan lévő szakértői viszgálatok végéig - nem adják ki a családnak.