alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
26. szombat

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Öngyilkosságok a France Télécomnál: 'Minden a privatizációval kezdődött'

Privatizáció, termelékenység-növekedés, munkahelyi flexibilitás, versenyképesség-javítás: ezek a neoliberális gazdaságpolitika fő jelszavai. Kérdés, lehet-e egy ilyen világban élni? A France Télécomnál (a francia telekommunikációs óriáscégnél) másfél év alatt huszonnégyen gondolták úgy, hogy lehet. Csak nem érdemes.

Balázs Gábor, Párizs| NOL| 2009. szeptember 29. |5 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Maci Laci | 2009. szeptember 30. | 00:57:02

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Villon | 2009. szeptember 29. | 20:21:01

Van itt egy masik dolog is,amit a cikk csak "lazan" emlit.
Ez pedig a management szabalyos zsarolo , brutalis, megfelemlito es megalazo magatartasa,amit a dolgozoknak el kell vielni es tehetetlenek ellene. Ennek meg az jon a tetejebe, hogy sok esetben a manager artatlan embereket aldoz fel a sajat tulelese erdekeben.Tovabba ezt "buntetlenul" meg is teszi/teheti. Egy autoipari vallalatnak ahol az allasido nagyon fajdalmas (1 perc allasido kb 10000 dollar kieses-ui; 59 mp-ent gordul le egy auto a szalagrol)velem egyutt sokunknak az volt a velemenye, hogy 5% energiaba kerul a "munka" elvegzese, es 95% energiaba, hogy figyeljem a "hatamat" a management miatt.
6 ember egy 32-es csoportbol vallalta a "rizikot", hogy bepereli a vallalatot.
Az "ugyved" kozolte, hogy a "torvenyek " szerint ez nem lehetseges.
Ugyhogy a "kapitalizmus" aljassagairol is lehetne egy ket konyvet irni...

Gaspar | 2009. szeptember 29. | 15:25:55

nsada75,

Hát igen...én is gyakran gondoltam erre. A francia állami hivatalnok pedig nem az a dinamikus emberfajta. A France Télécom régi dolgozói pedig állami hivatalnokok voltak.

De nem biztos, hogy nincs igazuk. Mert ahogyan Maximilien is írja, ugyan kinek jó a mindenáron történő privatizáció a részvényeseken kívül?
A dolgozók fizetése általában csökken, ezzel szemben többet kell dolgozniuk, az ügyfelek/felhasználók pedig nem nyernek semmit, mert az árak nem csökkennek, csak a vállalat haszna lesz nagyobb.
A híres szabad verseny is humbug, hiszen néhány év verseny után max. 3-4 nagyvállalat marad a piacon, nagyjából egyforma árakkal és szolgáltatási színvonalla, azaz általában a szolgáltatás színvonala sem nő.

nsada75 | 2009. szeptember 29. | 14:07:02

Az a gondolat gyötör, hogy ha a franciknak kellett volna átélnie azt az elmúlt 20 évet, ami a Kádár korszak biztonságából ide a tönk szélre vezette családok százezreit, akkor már nem lenne élő Francia abban a honban.

maximilien | 2009. szeptember 29. | 13:26:17

jó cikk. mindenhol ez történt a privatizációval.

az Egyesült Államokban a közlekedés "deregulációjának" hasonló hatásai voltak. a légiközlekedésben, pl. sok cégnél a pilóták fizetésének a reálértéke 1/3-1/4-ére csökkent, és a dolgozók jó része a nyugdíját is elvesztette. brutál módon megnőtt a munkaidő és a munkaintenzitás. ezért rengeteg embernek további állás(oka)t kellett vállalni stbstb.
és az SEM igaz, hogy emiatt "a fogyasztók" számára feltétlenül csökkentek volna az árak, ugyanis a cégek fajlagos költségei ugyan csökkentek, de ezt nem vitték át a fogyasztói árakra...mindegy, a nagyrészvényesek (=tőkések) jól jártak és hát ugye az a lényeg.

lásd: http://doughenwood.wordpress.com/2009/08/30/de-mortuis-teddy-kennedy-dereg/

A France Telecom vezérigazgatója, Didier Lombard megérkezik a legutóbbi öngyilkosság helyszínére, Annecy-be 2009. szeptember 28-án

AFP - JEAN-PIERRE CLATOT

„Minden a privatizációval kezdődött 2004 februárjában, az azóta eltelt öt évben a helyzet egyre rosszabb: egyre szaporodnak az átszervezések, egyre nő a munkahelyi stressz. Az eltelt idő alatt négyszer változtattam munkahelyet és háromszor szakmát, mindig mindent újra meg kell tanulnom. Ez huszonöt-harminc évesen könnyű, azonban 50 évesen mindez már nem olyan egyszerű. Nem segít a vállalatnál eluralkodott 'menedzser-szemlélet' sem, a mindennapos megalázó tortúrák" - mondja Véronique, a France Télécom 52 éves munkatársnője.

A mostani eset - hétfőn a cég Annecy-ben található részlegének közelében egy dolgozó levetette magát egy viaduktról - úgy tűnik véglegesen betette a kaput a cég további átszervezésére irányuló terveknek. A cég vezetői korábban ragaszkodnak ahhoz, hogy „elszigetelt esetekről" van szó, melyekben a munkahelyi stressz csak kiegészítő szerepet játszik, más, magánéleti problémák mellett: a vezetőség pedig a legfontosabb teendőnek a dolgozók pszichiáterhez történő „beutalását" tartotta.

Mára ez az álláspont tarthatatlanná vált, különösen annak fényében, hogy a legutóbbi önmagával végző dolgozó búcsúlevelében egyértelműen leszögezte, hogy tettének oka az „elviselhetetlen munkahelyi klíma". Ráadásul munkatársai többször jelezték a vállalat helyi vezetőinek, hogy munkatársuk egyre nehezebben viseli a helyzetet, még sem történt semmi. A cég szakszervezetei évek óta tiltakoznak a vállalatnál eluralkodott munkahelyi légkör miatt, a vezetők mindig megígérték a megfelelő vizsgálatokat, azonban továbbra sem javult a helyzet. Sőt, mint arról a Anne-Marie Minella, a France Télécomnál a munkahelyi stresszt vizsgáló szervezet képviselője elmondta, a cég semmit sem reagált a tőlük elhangzó figyelmeztetésekre, sőt a honlapjuk elérhetőségét letiltotta a vállalat belső hálózatáról...

Hétfőn, az öngyilkosság-hullám kezdete óta először, egy tragédia helyszínére utazó vezérigazgató, Didier Lombard - akit természetesen a dolgozók kifütyültek és különböző sértésekkel illettek - bejelentette, hogy a felfüggesztik a cég további flexibilitását, versenyképesség-növelését elősegítő (a dolgozók különösen a különböző „egyéni teljesítmény-mutatókat" érezték megalázónak) átszervezéseinek végrehajtását. Huszonnégy öngyilkossági kísérlet és hét haláleset után.