Obszcén ajánlatokból nincs hiány az utcán

A tengerentúlon viszonylag gazdag szakirodalom áll a rendelkezésre. Kanadában egy 2000-es szociológiai tanulmány arról számolt be, hogy 12 300, 18 évesnél idősebb nő több mint 80 százalékát érte már ilyen fajta incidens az utcán. A chicagói Northwestern Egyetem professzorai által megkérdezett nők 9 százaléka mindennap elszenved utcai zaklatást, 43 százalékuk gyakran, 28%-uk pedig néha. Van egy másik Chicagóból származó felmérés is, a Rogers Park Young Women's Action Team Fiatal Hölgyei Akciócsapata 168 fős kutatást végzett, a nők 86 százalékát alkalmanként, míg 35 százalékát rendszeresen zaklatják férfiak. A manhattani kerületi önkormányzat online kérdőívét 1790 személy töltötte ki, kétharmaduk nő. 65 százalékuk számolt be arról, hogy szóban zaklatták már a metrón, tíz százalékukat viszont tettlegesen is molesztáltak. Los Angelesből egészen friss adatok állnak a rendelkezésünkre, a város közlekedési hatósága nem kevesebb mint húszezer embertől kérdezte meg tavaly, biztonságban érzik-e a magukat a tömegközlekedés járművein. Nagyjából minden ötödik mondta csak azt, hogy igen.

Pakisztánban a nők 96%-át inzultálták már az utcán, Jemenben a 90 százalékukat, de Izraelben (83%), Japánban (64%), Dél-Koreában (43%) is rendszeresen éri a nőket utcai zaklatás. Horvátországban még szomorúbb a helyzet. Egy 2012-es ötszáz fős felmérés szerint a nők 99 százalékának volt már olyan élménye, hogy az utcán fütyültek vagy beszóltak neki.

Nem túlérzékenység, hanem komoly probléma!

New Yorkot az elmúlt pár napban rejtélyes üzenetek lepték el. A „catcall-mentes övezet” vagy a „tilos a catcall” feliratú táblák annak a kampánynak a részei, melyeket több civil szervezet közös együttműködésében indítottak. Az aktivisták remélik, hogy az akció felhívja az emberek figyelmét az utcai zaklatás problematikájára és a dolog súlyosságára is.  

Nem ez az első kezdeményezés, ami az utcai zaklatást próbálja visszaszorítani. A Hollaback nevű szervezet tavalyi akciója óriási vitákat gerjesztett, és ezzel tulajdonképpen elérte a célját: az emberek beszéltek a témáról. Shoshana B. Roberts tíz órán keresztül sétált New Yorkban, hogy leteszteltje a helyiek szexizmusát. A lány egyszerű fekete nadrágot és pólót viselt, nem viselkedett kihívóan, mégis 108 alkalommal zaklatták: utánafütyültek, beszóltak neki, követték vagy próbáltak beszélgetést kezdeményezni vele. Bár ez egészen megdöbbentő, ennek ellenére többen úgy vélekedtek, mivel a férfiak nagy része nem faragatlan módon fejezte ki tetszését a lánynak, hanem bókolt és ismerkedni próbált vele, a csinos, fiatal lánynak inkább örülnie kellene, hogy tetszik a férfiaknak.

Több tanulmány ezzel szemben arra figyelmeztet, a catcalling és a szexuális erőszak között van összefüggés. Holly Kearl, a utcai zaklatás elleni nemzetközi hét alapítója azt mondja, a két jelenség rokonságban áll egymással. Mindkettő hátterében a hatalomgyakorlás áll, és az, hogy a nőt tárgyként kezelik, lealacsonyítóan és megalázóan viselkednek vele. Ha egy megerőszakolt nőt utcai zaklatás ér, az beindíthatja nála a nemi erőszak keserű emlékeit.

„Ha elbagatellizáljuk a catcallingot, bókként vagy viccként értelmezzük, az olyan gondolkodást képes generálni, hogy az emberek azt hihetik, a másikra megjegyzést tenni, vagy a beleegyezése nélkül megérinteni normális dolog. Ez a látásmód pedig csökkenti a nemi erőszak mint bűncselekmény súlyosságát, és az elkövetők könnyebben megússzák tettüket” – mondja Kearl, és hozzáteszi, az utcai zaklatás nem a nők túlérzékenysége, hanem igenis komoly társadalmi probléma.

A catcalling a nemi erőszak előszobájaként is felfogható. A jelenség ugyanis deklarálja, hogy a zaklatónak magasabb rendű jogai vannak, a zaklatás elszenvedője pedig hiába tiltakozik, úgysem számít – mondja egy azóta híressé vált internetes esszé szerzője, Phaedra Starling.

A nők mindenhol félnek

A Gallup 143 országra kiterjedő felmérése nőket és férfiakat kérdezett arról, hogy mennyire érzik magunkat biztonságban, ha este, egyedül kell sétálniuk a lakóhelyük környékén. Az eredményekből egyértelműen kiderül, hogy a két nem képviselői nem azonos arányban közlekednek magabiztosan esténként: míg a férfiaknak a 72 százaléka, addig a nőknek csak 62%-a tartja veszélytelennek, hogy egyedül menjen haza éjszaka.

A résztvevők válaszaiból úgy tűnik, a férfiak és nők egyaránt a volt Szovjetunió országait tartják a legkevésbé biztonságosnak, míg a skála másik pontján Ázsia áll. Ez a tény azonban már csak azért is különös, mert Indiában átlagosan húszpercenként nemi erőszak áldozata lesz egy nő, az utóbbi években ráadásul több olyan megrázó esetre is fény derült, amiben az elkövetők csoportosan gyalázták meg áldozatukat. A legfelkavaróbb ügy minden bizonnyal 2012 decemberében történt, amikor egy 23 éves orvostanhallgató lett egy csoportos nemi erőszak áldozata Újdelhiben. A lány hazafelé utazott a barátjával, amikor a buszon rájuk támadtak. A férfit brutálisan összeverték, a lányt pedig többen – köztük a jármű vezetője is – megerőszakolták, majd szintén összeverték, mielőtt a lemeztelenített, véres testüket egyszerűen kihajították volna a buszból. A lányon életmentő műtétet hajtottak végre, de így sem tudták megmenteni az életét. Néhány nappal később egy szingapúri kórházban belehalt a sérüléseibe. Halála után országszerte tüntetéseken követeltek halálbüntetést az erőszaktevőknek.

Az ország állampolgárainak anyagi helyzete befolyással bír a biztonságérzetre is, bár az arányokon ez a tény sem változtat, a férfiak mindenhol jobban biztonságban érzik magunkat, mint a nők. A közepes jövedelemmel rendelkező országokban félnek leginkább az emberek, a nőknek csak a 40, de a férfiak is csak 54%-a érzi biztonságosnak éjszaka az utcát. Az alacsony jövedelmű országokban a nők és a férfiak nagyjából azonos mértékben érzik biztonságban magukat (59 és 67%), a kifejezetten magas jövedelmű országokban viszont már magasabb a különbség (59 és 82%).