Christina Lamb. A könyvírás, a közös munka alatt többet tanult Malalától, mint azt gondolta Korponai Tamás

– Néha, amikor a repülőtérre megyek, elgondolkozom, miért is csinálom ezt, de amikor a gép felszáll, már a megírandó történeten töröm a fejemet – magyarázza az újságírás iránti szeretetét Christina Lamb, akit ötször választottak az év külpolitikai tudósítójának hazájában, Nagy-Britanniában. Vonzotta az utazás, kíváncsi volt a világra, ezért választotta a száguldó riporteri hivatást. A szülei nem támogatták, féltették őt.

A The Sunday Times 48 éves munkatársa az idei egyik Nobel-békedíjas, Malala Juszufzai életrajzi könyvének (Én vagyok Malala) társszerzője. – Malala nagyon különleges egyéniség. Egyáltalán nem marta meg a lelkét, hogy egy tálib fegyveres az életére tört, és közelről fejbe lőtte. A merényletet óriási szerencsével úszta meg – jellemezte Lamb Malalát. A könyv írása alatt a riporter sokkal többet tanult a 17 éves pakisztáni lánytól, mint gondolta. Az újságírónő szerint a gyermekek jogaiért, elsősorban a lányok tanuláshoz való jogáért kiálló Malala korához képest érett személyiség, de azért másként lát bizonyos dolgokat. – Nekem van némi élettapasztalatom a világról, ő úgy látja a dolgokat, ahogy azt a média közvetíti.

A tavaly az Európai Parlament által Szaharov-díjjal is elismert Malala és családja nehezen kezdett új életet Angliában. A pakisztáni lány szívesen visszatérne hazájába, és indulna a választásokon, hogy ő lehessen a muzulmán ország következő miniszterelnöke. Lamb azonban úgy véli, veszélyes lenne, ha most visszatérne szülőföldjére: aki parancsot adott a megöletésére, most a pakisztáni tálibok vezetője. Az újságírónő elismerte, Nagy-Britanniában is van esélye annak, hogy Malalát és családját merénylet éri, bár a rendőrség védi őket.

Lamb egy évig dolgozott együtt Malalával, ám mégsem erre a legbüszkébb. – A fiamra vagyok igazán büszke – mondja mosolyogva. Amikor pedig nem dolgozik, legszívesebben egyedül vagy a családjával siklik a jégen: imád korcsolyázni.