galéria megtekintése

„A művészkedés nem azt jelenti, hogy délután felkelünk, festegetünk kicsit, aztán megyünk inni”

0 komment


Veres Dóra

Sötétben világító névtáblák és cipzárak, natúr árnyalatok megspékelve némi neonszínnel – ez jellemzi a Kecskeméten született Takács Judit 2015-ös tavaszi/nyári kollekcióját. A fiatal tervező eleinte a reál tárgyakért rajongott, azonban a középiskolában rájött, hogy nem ez az ő világa, ám hosszú út vezetett a saját márka kiépítéséig.

„Intenzívebb időszakban napi 10 órát is rajzolással töltöttem” – meséli Takács Judit az Október 6. utcai showroomjában. A családban senki sem foglalkozott kreatív szakmával, édesapja több diplomát is szerzett, egyet közgazdaság-tudományból, a többi a biológia, zoológia, vadgazdálkodás, valamint ennek a szerteágazó területeihez kapcsolódik. Édesanyja pszichológus.

Takács Judit
Takács Judit

Eleinte ő is az apai vonalat szerette volna továbbvinni, így Budapesten biológia-kémia tagozatos gimnáziumba járt, ám hamar körvonalazódott, hogy nem ez az ő útja. A rajz mindig is élete szerves része volt, és édesapja egyik ismerőse javasolta, hogy tanuljon Kopek Rita festőművésztől. "Heti 24 órát jártam rajzolni az érettségi évében, és utána még egy évig. Megtanultam, hogy a művészkedés nem azt jelenti, hogy délután felkelünk, festegetünk egy kicsit, aztán megyünk inni, hanem azt, hogy elkezdünk reggel dolgozni, aztán valamikor éjjel lefekszünk, majd másnap az egész kezdődik elölről” – mondja.

 

Takács Judit 2010-ben végzett a MOME bőr szakán, majd 2011-ben design-menedzser diplomát is szerzett. Kiegészítőkben utazik, táskákat, cipőket készít.

Fotó: Martin Wanda

A tervező a finom elegancia híve. Mint mondja, szinte bármi megihleti, merít bármiből, ami kicsit is megragadja. Legújabb kollekcióját egy foszforeszkáló cipzár inspirálta, amely tavaly tavasszal akadt a keze ügyébe. A kollekciót natúr árnyalatok jellemzik, a fehértől az ekrü sötétebb árnyalatáig, kiegészítve olyan élénk és intenzív színekkel, mint a neon narancs, a világossárga és vízkék. Az egyszínű termékek mellett a több színre építkező harmónia is jellemző, az egyes színárnyalatokkal való játéknak és finom átmeneteknek köszönhetően.

A kellékek, a táskák színvilágához igazodva sötétben vízkék, neonzöld vagy narancs árnyalatban ragyognak. „Nem volt tudatos, hogy a retróhullámot lovagoljam meg, és ezért használjam a '90-es években jellemző neonszíneket, bár tény, hogy a világító dolgok iránti lelkesedésem oka a gyerekkoromban keresendő. Emlékszem, mindenki gyűjtötte a matricákat, én imádtam azokat, amelyek a sötétben világítottak” – jegyzi meg.

A tervező a finom elegancia híve
A tervező a finom elegancia híve
Martin Wanda

Az anyaghasználat tekintetében a tervező a finom tapintású, prémium minőségű marhabőrhöz és a nagy szakítószilárdságú, textúrázott kengurubőrhöz nyúlt, amit a púderszínű sertésbőr és a vízlepergető textil kísér bélésként.

Mikor arról kérdezem, mennyi idő, míg egy komplett kollekció elkészül, habozik. Azt mondja, változó, sok mindentől függ – részben attól, mennyi egyedi megrendelés érkezik. Azokkal gyorsabban megvan, egyrészt, mert köti a megbeszélt határidő, másrészt mert más elvárásainak kell megfelelnie. „Ha van egy elképzelés, és nagyjából körülhatárolható a dolog, akkor viszonylag hamar, akár néhány nap leforgása alatt életre tudom hívni a terméket. Azonban a kollekcióknál saját magamnak kell megfelelnem, és mire minden letisztul, az sok időt vesz igénybe” – mondja.

Nála egyfolytában folynak az ötletek, ha valami eszébe jut, azonnal feljegyzi a vázlatfüzetébe. Van, hogy egy-egy elképzelés akár hónapokig pihen, és csak később foglalkozik vele. „Ha valaki az elképzeléseit rendszerezni tudja, és megtanulja, hogyan kell más ötletekkel összehangolni, akkor viszonylag könnyen megszülethet egy kollekció” – jegyzi meg.

Fotó: Martin Wanda

Takács Judit az alkotás folyamán hívószavakat tart szem előtt, azzal próbál irányt szabni a kollekciónak. Nem a vevő, hanem a termék oldaláról fogja meg a dolgokat. A mostani, Luminescent kollekciónál fontos szempont volt, hogy egy vagányabb, teljesen új dolog kerüljön a termékei palettájára.

Nem csak itthon, külföldön is szerencsét próbált, eleinte vásárokon árulta a táskáit, cipőit. Mint mondja, legnagyobb álma, hogy megoldódjon a kivitelezés problémája. Az egyetem műhelyében ő megtanulta a tervezett darabok megalkotásának minden apró részletét, azonban ahogy nő a rendelésszám, úgy egyre kevésbé tudja ő maga legyártani a kívánt darabokat.

Fotó: Martin Wanda

Olyan céget találni, amely azonban a tőle megszokott, és most már elvárt magas minőségben el tudná készíteni a kért táskákat és cipőket, nehéz, másfél éve keresik a megfelelőt. „A varrónői szakma kihalófélben van, pedig nagy szükség lenne rájuk” – jegyzi meg, hozzátéve, munkájuk nélkülözhetetlen, hiszen ők azok, akik a megálmodott terveket megvalósítják.

Fotó: Martin Wanda

A tervező jelenleg a jövő tavaszi/nyári kollekción dolgozik, az idei őszi/télivel már készen van, azt az építészet ihlette. „Amikor megnézel szemből egy épületet, annak van egy mintája – az ablakoknak, párkánynak, festésnek, a lépcsőháznak, a homlokzatnak, ezeknek az óriási épületeknek a struktúráját vettem alapul” – mondja.

Az új táskák pedig nemcsak a szemet gyönyörködtetik majd, hanem a kezet is – tapintásuk semmihez sem fogható.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.