A szabadkai születésű, 31 éves Csetvei Kriszti első generációs borász, a Műszaki Egyetemen Gazdaságtudományi Karától hosszú út vezetett az első saját borig, de a 2010-es Napholdcsillag után már tudta, hogy ez az, amivel foglalkozni szeretne. Éppen három éve, hogy a Csetvei Pincészet megnyitotta kapuit és a fiatal lány azóta is a lehető legtöbb munkafolyamatból kiveszi a részét. Jóformán az egész napját a pincében tölti, a palackozást például sosem kezdik meg nélküle.
Miklós Csabi Móron született. Szeret bort inni, szereti az ízét, a színét, a mozgását, a lendületét, a tartalmát, a fejlődését, a lehetőségét és egyáltalán minden borral kapcsolatos élményt. Pincéje igazi családi vállalkozás, szülei és testvére közösen munkálkodnak azért, hogy a móri Ezerjú utcában található pince mindig kiváló környezetben és kiváló borokkal fogadhassa a betérő vendégeket.
A szintén Mórról származó Ifj. Kamocsay Ákos némiképp kakukktojásnak számít, ugyanis nyolc éven át dolgozott édesapja mellett a Hilltop borászatban. Önállló márkáját, a Kamocsay JR-t 2005-ben indította útjára.
A kettősség dicsérete
Mindhárom fiatal borász fehérbort választott. A testes, karakteres íz mellett a három nedű közös tulajdonsága a fiatalos frissesség is, ez utóbbit használta ki Mizsei Jani, a MÁK ifjú séfje, amikor összeállította a menüt.
A nemrégiben legtehetségesebb fiatal séfnek járó díjjal kitüntetett fiatalember harsogóan friss, üde fogásokat komponált. Az étterem vezetősége, a három borász és néhány újságíró - köztük jómagam is - egy jó hangulatú, baráti vacsorán találkozott, hogy elsőként ízleljék meg, mi született a MÁK és Mór találkozásából.
Egy istenien finom amuse bouche-sal - szó szerinti fordításban „a száj szórakoztatója" -, vagyis apró előétel-falatkával kezdünk. A tarisznyarákos bonbon pikáns édességét nagyszerűen kiegészíti az almamártás enyhe savanyú íze és Kriszti 2013-as évjáratú „Kő-Papír-Olló" sorozatának Olaszrizling „Olló"-ja.
A kápiapaprikás comsommé (a francia kifejezés kristálytiszta, teljesen zsírtalanított erőlevest takar) kísérője Miklós Csabi 2013-as „Csóka családnak" Rajnai Rizlingje, e sorok szerzőjének személyes kedvence. A leves ízvilága több mint zseniális: a paprika miatt egyszerre édes, míg a falatnyi kecskesajt miatt sós.
A második fogás legdominánsabb része a vajpuha süldőcomb, aminek a bőre ropogósra pirult, és bár a mellé kínált körtés vérmousse-t egy ideig bizalmatlanul méricskéljük, hamar megbizonyosodunk róla, nem véletlen a párosítás: a sötétbarna krém egyszerre hordoz valami sós, buja állatiasságot és - az étcsokoládénak köszönhetően - elegáns selymességet. Az egész menüsort jellemző kettősség tovább folytatható, a mousse lágyságát a roppanós karalábédarabok és a sült polenta hozzák egyensúlyba. A főétel ízkavalkádja pedig a 2011-es Kamocsay Jr. Ezerjó „Csóka" nevet viselő borával lesz teljes.
A menü megkoronázása a mákos desszert a fanyar, kakukkfüves citrus sorbettel, hogy a búcsúfalatként felszolgált, házi cseresznyedzsemes fehércsokis pralinékat már ne is említsük.
A vacsora végén elégedetten említjük meg, hogy Mór nem hiába jött a MÁK-ba...
