Mint mondja, a poszttraumás stresszről (Post Traumatic Stress Disorder – PTSD) szóló első beszámolót a görög történetírónak, Hérodotosznak tulajdonítják, akinek feljegyzése szerint már a marathóni csata egyik harcosa is szenvedett a PTSD-től.

Az i. e. 490-ben lezajlott ütközetről szóló leírásában a görög történetíró a következőt jegyzi meg: "Hirtelen mindkét szemére megvakult anélkül, hogy bármi hozzáért volna."

A brit Anglia Ruskin Egyetem munkatársai ókori szövegek elemzése közben jöttek rá arra, hogy a poszttraumás stressz szindróma valószínűleg egyidős lehet az emberiséggel. 

Munkájuk során az i. e. 1300 és i. e. 609 közti szövegeket is vizsgáltak. Az olvasottak közül több is arról árulkodott, hogy a korabeli katonák csata után produkált tünetei megegyeznek a XX. század második felétől poszttraumás stressz szindróma névvel illetett betegség szimptómáival.

A PTSD tanulmányozása a vietnami háború következményeitől szenvedő katonák vizsgálata során gyorsult fel. A háborúból hazatért veteránok közül sokan, hosszú időn keresztül szenvedtek különféle pszichés zavaroktól. A PTSD kialakulására olyan esetekben lehet leginkább számítani, amikor valaki valamilyen komoly megrázkódtatáson, stresszhatáson esik át. Sok minden kiválthatja: baleset, egy szeretett személy elvesztése, szexuális bántalmazás, erőszak, válás vagy rablótámadás is előidézheti. Nem ritka, hogy valamilyen erőszakos cselekmény vagy természeti katasztrófák túlélői is produkálják a tüneteket.