Mágikus ételek a karácsonyi asztalon

Régen a karácsonyi ünnepkör elképzelhetetlen lett volna a hozzájuk kapcsolódó szokások nélkül. A háziak a regősök jókívánságait pénzzel hálálták meg, de maguk sem tétlenkedtek: az együtt elfogyasztott alma a család összetartozását szimbolizálta, a kosárból találomra kiválasztott dió egészséget vagy betegséget jósolt, az asztalon maradt morzsát pedig nem söpörték le az asztalról, sőt a szemetet sem vitték ki a házból.

Karácsony előtt került sor a betlehemezésre, eredetileg templomokban, majd később házakhoz járva adták elő a gyerekek ezt a kedves kis játékot. Gyakran állatok is szerepeltek benne, a gyermek Jézust pedig élő kisbabával jelenítették meg. A mendikálás elnevezése (mendieare=koldulni) a szokás adománygyűjtő jellegére utal, szintén gyerekek kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekéredzkedtek a házakhoz és némi harapnivaló vagy egy kis pénz fejében karácsonyi énekeket énekeltek.

A pásztorjárás szereplői karácsony este éjfélig járták a házakat, kifordított bundát viseltek, tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. Énekekeltek, majd a végén adományokat vártak a ház urától. Karácsony előestéjén mindig vittek magukkat vesszőt is, ezekből húzott ki a gazdaasszony pár szálat, majd finoman megütögette vele az állatait, hogy egészségesek maradjanak. A pásztoroknak cserébe bort, cipót vagy némi pénzt adtak.

A népi hiedelem szerint karácsony estéjén a lányok számos módon megjósolhatták maguknak, hogy férjhez mennek-e a következő évben, és ha igen, ki lesz az illető. Az egyik – ma is – legegyszerűbben kivitelezhető jóslás gombócokkal történt. Az eladósorban lévő lányok három gombócot gyúrtak, amibe kis papírszeleteket rejtettek, kettőn egy-egy lehetséges kérő nevével, a harmadikat üresen hagyták. Amelyik gombóc először feljött a víz tetejére, az rejtette a jövendőbeli nevét, ám ha az üres cetlit rejtő gombóc volt az első, az azt jelentette, a lánynak még várnia kell a házassággal egy évig.

Előfordult, hogy a süteményekbe pénzérméket sütöttek, illetve az egyikbe egy gyűrűt. Aki pénzérmét talált, annak gazdagságot, aki gyűrűt, annak házasságot hoz az újesztendő. Egy másik babona szerint, ha karácsonykor víz ömlik a lábunk elé, az gyermekáldást jelent.

A regősök István napjától, december 26-tól újévig járták a falvak házait és a háziaknak énekekben adták elő a jókívánságaikat: egészséget a család minden tagjának, bő termést, az eladósorban lévő lányoknak pedig jó férjet kívántak. Már a középkori okleveleink is emlegetnek „regösöket”, többet név szerint is, de a szokás ennél jóval régibb, hiszen a refrénje („hej, regö rejtem…”) finnugor eredetű.

December 27-én, Szent János napján minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt borral beteg embert, állatot gyógyítottak és öntöttek egy keveset a boroshordókba is, hogy ne romoljon el a bor.

Almagerezd az összetartó családért, hal a gazdaságért

A magyar karácsonyi néphagyományban fontos szerepet játszott az ünnepi asztal: mind a díszítésének, mind az étkezésnek szigorú rendje volt, a feltálalt ételeknek pedig mágikus erőt tulajdonítottak.

Minden háznál terítve volt az asztal egész héten át, hogy a látogatókat és a köszöntőket is meg tudják kínálni. A karácsonyi asztalra, alá vagy a közelébe helyezett tárgyaknak különös jelentőséget tulajdonított a néphagyomány. A karácsonyi abroszt később sütőabrosznak használták, ettől várták, hogy a termés bő legyen és a kenyér is mindig szépen megkeljen.

Az asztalra tettek néhány gabonaszemet és ebből adtak a baromfiaknak is, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalma került annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de jó termést remélve a gyümölcsfákra is kötöztek belőle.

Általánosan elterjedt hiedelem szerint a karácsonyi asztaltól a gazdasszony nem állhatott fel, mert akkor a kotlósai nem tojnának eleget, ezért minden fogást már az elején gondosan odakészített. Az egyik legfontosabb szerepe az egész kenyérnek volt, minden család ünnepi asztalára került azzal az óhajjal, hogy egész éven át legyen majd kenyerük.

A néphit szerint, ha karácsonykor babot, borsót, tököt, mákos gubát, halat esznek, akkor a következő évben bőségben lesz részük. Nem hiányozhatott az asztalról a szentelt ostya, mézbe mártott fokhagyma sem, a családtagoknak mindenből kellett enni, inni, legalább egy keveset. Szokás volt a család halottainak is megteríteni, minden ételből tettek egy keveset tettek az ő tányérjukra is.

Karácsonykor dióval jósoltak, a tálból kivett jó dió egészséget, a rossz betegséget, bajt jósolt. Az almának szintén jelentős rendeltetése volt: karácsony napján a lányok almát tettek a mosakodóvízbe, ettől a rituális fürdéstől remélték, hogy hosszú ideig szépek és egészségesek maradnak. A jószágos ivóízébe is tettek egy-egy darabot, hasonló célzattal. Az ünnepi vacsora után pedig a családfő felvágott egy szép piros almát annyi gerezdre, ahány családtag volt, és közösen elfogyasztották, hogy összetartson a család.

A karácsonyi vacsora után a morzsát nem dobták ki az ünnep végéig, mert az megóvta a ház lakóit a betegségtől. A szemetet sem vitték ki a házból, mert úgy tartották, a szeméttel a szerencse is távozik. Furcsának tűnhet, de a karácsonyi maradékot később egyáltalán nem ették meg, ha nem fogyott el, akkor inkább elégették.

Gyertya nélkül nem ünnep az ünnep!
An Indonesian Christian holds a candle during a Christmas mass at the Bethany Church in Surabaya, East Java December 24, 2009. REUTERS/Sigit Pamungkas (INDONESIA - Tags: ANNIVERSARY RELIGION IMAGES OF THE DAY)
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.