A kórházat akkor kiürítették, most azonban minden marad a régiben, csupán azt az emeletet zárták el, ahol a beteget kezelik. A többi szinten zajlik tovább a betegellátás, felvesznek új pácienseket is, sőt, járóbetegeket is fogadnak - derül ki az El País és az El Mundo tudósításaiból.

Az orvosok igyekeznek megnyugtatni a betegeket, akiknek egy része viszont erősen aggódik, hogy nem tör-e ki járvány. Az orvosok most arra hivatkoznak, hogy korábban azért volt szükség az épület kiürítésére, mert az volt az első ebolás eset Európában.

Manuel Garcia Viejo évtizedek óta misszionáriousként dolgozott Afrikában, 12 évesen került egyházi iskolába, Salamancában orvosi tanulmányokat folytatott, sebészként specializálódott. Több mint harminc éve Afrikában él, ahogy rokonainak magyarázta: nálunk túl sok az orvos, ott pedig túl kevés. A múlt hétig a sierra leone-i Lunsar városában egy egyházi kórház orvosigazgatója volt. Bár a kórházban hivatalosan nem kezeltek ebolás betegeket, valószínűsíthető, hogy volt olyan páciens, aki még azelőtt meghalt, hogy kiderült volna, milyen betegségben szenved.

Garcia Viejonál csütörtökön diagnosztizálták az ebolát, az elmúlt napokban egy olasz NGO, az Emergency kezelésében álló freetowni kórházban ápolták. Luca Rolla, az Emergency koordinátora az El Paísnak azt mondta, hogy eszméletén volt, de olykor zavartnak tűnt, általános állapota nem volt épp kielégítő. Csodának tartják már azt is, hogy túlélte az utazás Lunsarból Freetownba, és innen a Madrid melleti katonai repülétérre.

A spanyol orvosok kísérleti módszerekkel próbálják kezelni. Kiderült, hogy a korábban több betegnél alkalmazott kísérleti ZMapp szérum elfogyott, ezért jelenleg olyan donort keresnek, aki meggyógyult a betegségből, és vérátömlesztéssel próbálnák meggyógyítani a misszionáriust.