A nap névadója, Szent Lucia a III. és IV. század fordulóján élt Szicília szigetén, Siracusában. A jó családból való lány egyszer elkísérte beteg anyját Szent Ágota sírjához. Itt álmában megjelent neki a szent, és "elhívta" magához az égbe a többi szentek közé. Lucia ezután azt mondta gyógyult anyjának, nem megy férjhez, mert örökre Jézus Krisztus jegyese lett. A vőlegény feljelentette ezért a fejedelemnél, aki számos próbatétel után bordélyházba vitette, hogy megszégyenítse, de ötven igavonó sem tudta elvonszolni a szüzet. Ezután született meg a verdikt: olajjal és szurokkal leöntve égessék el. De Lucián a tűz sem fogott, elvágták a torkát - nincs az a filmes forgatókönyvíró, aki ennél "ütősebb" történetet ki tudna találni.

Jézus "menyasszonyát" házasságszerző szentnek tartották. Lucia (nálunk Luca) neve napján faágat vágtak, s ha vízbe téve kizöldült, a lány hamarosan elkelt.

Szent Lucia mellett persze a magyar hiedelemvilágban ismert volt a boszorka (Luca-asszony) ártó-rontó alakja is. Sokáig ezért nem adták ezt a nevet a lányoknak - ma persze már más a helyzet. A név a lux (fény) szóból származik. A Gergely-naptár bevezetése előtt december 13-a volt az év legrövidebb napja (ma a téli napforduló december 21-ére esik).

Lassan készül, mint a Luca széke, hangzik a mondás. Azért készül lassan, mert kilencféle fából kell összerakni, s csak karácsonyra szabad vele elkészülni. A kérdés, hogy a nagyvárosokban hol találunk somfát és kökényt vagy borókát, mert efélék is kellenek hozzá. A Luca széke szakrális ülőalkalmatosság: ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszög-blokkból kell(ett) állnia. Már a keltáknál is.

A lucázás néphagyományában keverednek a keresztény és a pogány hagyományok. E napon búzát kellett vetni, a szemeket a tepsiben karácsonyra csíráztatták. Ha szép volt a csíra, jó termésre számíthattak. Nem volt szabad a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk. A Dunántúl egyes részein Luca-nap reggel „kotyolni" mentek a fiúk. A szalmát vagy a fát, amit magukkal vittek, tanácsos volt lopni. Bő termést és a jószág rendkívüli szaporulatát kívánták, miközben regöltek. Nem volt szabad varrni, mert ezzel az asszonyok elvarrták a "tyúkok seggét". Tojás nélkül maradni a korábbi évszázadokban súlyos csapás volt.

December 13-ától érdemes karácsonyig figyelni az időjárást is. Azt tartották, ha Lucán havazik, havas lesz a január. Ha 14-én fagy, akkor fagyos lesz a február, a 15-i szél szeles márciust jelölt. Ez volt Luca kalendáriuma - nyugodtan kipróbálhatja ma is bárki. Legfeljebb nem jön be.