Leukémiásan, káromkodva tesz meg mindent a beteg gyerekekért

Az utazásról Péter jobb eredményekkel tért haza, az öröm azonban nem tartott sokáig, néhány hét múlva a vérkép „elromlott", ezért az orvosai egyszerű választás elé állították: vagy őket, a nyugati orvoslást választja, vagy két hónapon belül meghal. „Két másodperc alatt meghoztam a döntést, hogy melyik útra lépek" – emlékszik vissza. Ezzel a döntéssel elkezdődött az első, mintegy egy hónapon át tartó kemoterápiás kezeléssorozat, és megszületett az első Hangya-bejegyzés.

Hankó Péter célja az unokázás és Hangya Peti Szeretet Bankjának felépítése Reviczky Zsolt / Népszabadság

„Amikor elkezdtem írni a blogot, voltak, akik azzal jöttek, hogy milyen jól kitaláltam magamnak ezt, mert így kiírhatom magamból az egészet. De én nem terápiát akartam csinálni, az nagyon hollywoodi lenne, egyszerűen csak szórakoztattam magamat és az embereket" – vallja be Hangya Peti, aki bár marketing- és PR-szakember, a saját oldalát mégsem reklámozta.

Csak az ismerősöket hívta meg az olvasásra, mert ezzel a coming outnak is beillő első bejegyzéssel akarta megúszni, hogy napokig folyamatosan a telefonjáért kelljen kapkodnia – kevesen tudtak ugyanis a leukémiájáról. Azért heteken belül kiderült, hogy a szabadszájú, életigenlő, bevallottan infantilis stílusban írt internetes napló mégiscsak egyféle gyógyszer, és nem csak a szerzője számára. Az első köszönőlevelet négy bejegyzés után kapta egy másik leukémiás betegtől, egy hónap múlva pedig meghirdette az első „klikkgyűjtő" játékot.

Péter ötlete az volt, hogy ha eléri az 50 ezer oldalletöltést, forintosítja, és ebből az összegből vesz néhány játékot a „szemközt lakó kis kopasz kollégáknak", azaz a Szent László Kórház gyermekhematológiai és őssejt-transzplantációs osztálya betegeinek. A célt napokon belül túlteljesítették. – Hintalovat, plüssmackót, könyveket, videojátékot akartam venni, mire megkérdezték tőlem a nővérek és ott dolgozó pszichológusok, jártam-e már a gyerekosztályon, tudom-e, hogy mi van ott? – emlékszik vissza Péter, akinek megengedték, hogy körülnézzen. Mint mondja, két-három üvegfalú sterilszobánál többet nem volt képes megnézni, annyira sokkolta a gépekre kötött gyerekek látványa.

Gyorsan kiderült, mire van valóban szükség: a kemoterápiás kezeléshez szükséges speciális pumpákra, amelyekkel precízen, biztonságos módon lehet adagolni a gyógyszert. A készülék szabályozza a cseppszámot és az időt, ami alatt a szer lefolyik. Jelzi az elakadásokat és kizárja a légbuborékokat. A pontos adagolás azért fontos, hogy a gyerekek szervezetét ne terheljék fölöslegesen.

– Megkérdeztem, mennyibe kerül egy ilyen. Azt mondták, olyan 400 ezer forint. Jól van, nekem van kétszázezer, kell még egyszer ennyi.

Aznap este írt egy beszámolót arról, amit látott, és közölte, hogy ezt a projektet végig fogja vinni. – Mire elkezdődött egy aznap esti meccs, már volt 700 ezer forintja, öt-hat nappal később összejött négy gépre való. A műszerek átadását átélve Péter érezte, hogy ezt a dolgot képtelen lesz abbahagyni. „Nem is akarom, de nem is merem" – mondja. Ez a segítő munka erősítő tápszerként hat rá. Az átadás után Hankó Péterben megfogalmazódott a Hangya Peti Szeretet Bank alapgondolata.

Hankó az önironikus, válogatott káromkodásokban sem hiányt szenvedő blogjában nem kíméli az orvostársadalmat, kíméletlenül megírja csalódásait, de a nővérekről mindig jó szívvel emlékezik meg. Legnépszerűbb bejegyzésében a fekete ruhás mozgalom melletti kiállásáról ír. A poszt után voltak olyan nővérek, akik csak azért látogatták meg, hogy „megnézzék maguknak" azt a bizonyos Hangya Petit, aki úgy ír róluk, mint pótanyákról, varázserejű tündérekről, akik egy szelíd érintéssel újból embert csinálnak a húskupacból.