Olyanok, hogy a ma százesztendős férfi péceli otthona udvarán egyedül vár, és arról beszél, úgy érzi, mintha az utóbbi időben könnyebben járna. Azután, már odabent a lakásban, hármasban beszélgetünk. Ha itt-ott elakadunk, a napra pontosan öt évvel fiatalabb feleség, az 1914. május 11-én született Vincze Zsófia segít.

Csajkovits József Petrozsényben született. A családi hagyomány szerint az apai ági ősöket Mária Terézia rendelte Pancsováról a máramarosi sóbányák központjába, Rónaszékre, felügyelői szolgálatra. Csajkovits József édesapja már MÁV-alkalmazott, kisebb települések állomásfőnöke. Édesanyja gyulai hentesmester és kocsmáros leánya. A világháború gyorsan véget vet a kiegyensúlyozott életnek: Petrozsény hol román, hol magyar kézre kerül. A kisfiút egy kaposvári MÁV-tanintézetbe adják, ahonnan azonban hamarosan családi házakhoz helyezik ki a tanulókat, mert az épület kell a hadseregnek. Nehéz évei ezek a szinte árva módra hányódó Csajkovits Józsefnek.

A háború után Gyulán telepedik meg a család, ahol a fiatal fiú polgári iskolát végez, majd rőföskereskedőnek, azután szabónak tanul. 1931-ben veszi feleségül Vincze Zsófiát. Házasságukból három gyermek születik: 1933-ban József, 1935-ben Mária, 1945-ben Zoltán. Anyagilag is gyarapodnak. Csajkovits József 1935-től szabómesterként dolgozik Gyulán. Három-négy segédet alkalmaz, előfordul, hogy raktárra is termel.

És van egy szellemi szempontból kiemelkedően fontos kapcsolata. Ez báró Apor Vilmoshoz fűzi, aki 1918-tól 1941-ig szolgált Gyulán. A tisztelendő úr, akit a szegények plébánosának neveznek, a neki ministráló fiúban hamar felfedezi a tehetséget. Mindenáron azt akarja, hogy Csajkovits Józsefből pap legyen. Csakhogy József édesapja egy ideig Pesten szolgált, és ott baptista lett. A fiút a zene hódítja meg a gyülekezetnek. - A zene lelkileg nagyon felemeli az embert -, mondja, miközben mutatja azt a műemléki értékű harmóniumot, amelyet a gyulai katolikus kántortól vásárolt, s amelyen máig szívesen játszik. Közben tovább mesél Apor Vilmosról, akivel sokat vitatkoztak, de mindvégig jó viszonyban maradtak.

Azután jött a háború, amiben Csajkovitséknak mindene elpusztult. Egy Singer varrógépük maradt, ami ma is kitűnő állapotban van.

Ezzel a masinával lett Csajkovits József alapító tagja és közgyűlési elnöke 1946-ban a Gyulai Szabóiparosok Szövetkezetének. Ezt megelőzően, már 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. - Baloldali ember voltam világéletemben - indokolja egyszerűen döntését. És ez a döntés hosszabb távon meghatározza életét. Különböző helyi vállalatok szervezésével bízzák meg. Igyekszik minden poszton tisztességgel helytállni. Amikor egy úrnapi körmenetet traktorokkal próbálnak megzavarni túlbuzgó ateisták, ő akadályozza meg a botrányt.

Közben a gyerekek felnőnek. Józsefből mérnök, Máriából tanár, Zoltánból technikus lesz. A szülőket hívja Pestre a lányuk, akinek katonatiszt férje sokat van távol. A szabómester a Fővárosi Ruházati Bolt Vállalatnál helyezkedik el, ahonnan 1971-ben megy nyugdíjba. Ekkor költöznek Pécelre, erre a jó közlekedésű, közművesített, mégis falusias helyre. Csajkovits József szakmai tudása hamar ismertté válik. Még kilencvenkét éves korában is dolgozik: olyan különleges méretű öltönyt készít megrendelésre, amit más nem vállal.

A Csajkovits házaspár hatvan éve, 1949-ben fizetett elő a Szabad Népre, 1957-ben pedig a Népszabadságra. Persze mást is olvasnak. - Elsősorban szépirodalmat, de semmi esetre sem ponyvát - hangsúlyozzák. Mindennap fontos esemény számukra lapunk érkezése. Mint mondják, nem csupán azért szeretik, mert megszokták, hanem mert - például a televíziónál - alaposabb, objektívebb tájékoztatást ad számukra. Zsófia asszony, aki az utóbbi időben felolvassa férjének a lapot, különösen az olvasói leveleket kedveli, mert híve a jó vitáknak.

Csajkovits József