A nagy életműdíj-átverés
A nagyszabású csalássorozat 2008 decemberében kezdődött. Akkoriban jelentek meg - először csak a bulvárlapokban - az első híradások arról, hogy egy ismeretlen nő (néhány esetben férfi) idős színészeket, tudósokat hívott fel azzal, hogy elnyerték a kormány, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, néhány esetben valamely nemzetközi szervezet életműdíját, ami 20 000 euró pénzjutalommal jár.
Tóth Gábor szerint a csalók alaposan felkészültek áldozataikból. Pontosan ismerték munkásságukat, életkörülményeiket, de még azt tudták, hogy mivel töltik nyugdíjas éveiket.
Miután közölték a jó hírt, sietve hozzátették: a díjjal járó pénzt csak akkor tudják utalni, ha a díjazottnak van devizaszámlája. A többségnek nem volt. A csalók készségesen felajánlották segítségüket. Majd - mintegy mellékesen - megjegyezték, sokkal jobban járnak, ha egy nagyobb összeget helyeznek el a számlán (amihez majd hozzájön még a 20000 euró), mert akkor jobb kamatot fizet a bank. A devizaszámlát "természetesen" soha sem annál a banknál nyitották volna, ahol áldozatuk forintszámlája volt, mivel az életműdíjat odaítélő szervezet "sajnos egy másik bankba utalja a pénzt".
A csalók által megkörnyékezett és becsapott hírességet híváslistái alapján a nyomozók azonosították azt a két VIII. kerületi nyilvános telefonfülkét, ahonnan a művészeket és tudósokat felhívták, és így sikerült az egyik elkövető nyomára bukkanni.
A BRFK közlése szerint harminc idős hírességet környékeztek meg, közülük tizenöten bedőltek a csalóknak: volt, aki 2,5 milliót, de olyan is, aki 14 milliót adott át. A bűnbanda a nyomozás jelen állása szerint összesen 50 millió forintot csalt ki áldozataitól. Ebből eddig csak az a tízezer dollár van meg, amit a banda egyetlen elfogott tagja kevéssel őrizetbe vétele előtt vett át Horváth Sándor színművésztől.