Tangólecke Buenos Airesben
Az utazás a Baktérítőtől vezet le délre, a Tűzföld egyik glecscseréig, s közben ismerkedhetünk a tangó és az Evita-kultusz szülőhelye, Buenos Aires pezsgő életével is.
A kiindulópont az Iguazú vízesés az argentin, brazil és paraguayi határ találkozásánál: az U alakot formáló folyónál a víz több száz méter hosszan, 70-80 méter magasból zuhog alá, s a környező szubtrópusi őserdő élővilága teszi még csodálatosabbá az ottani nemzeti parkot. Ez Misiones tartomány része, amely nevét arról kapta, hogy a spanyol hódítókkal érkező jezsuita szerzetesek a XVII. században telepeket működtettek indián őslakosok tízezreinek a bevonásával.
Utunk Nyugatra visz, az Andok menti Jujuy tartományba, ahol a legegységesebben maradt fenn a spanyol koloniál építészet, főleg templomok formájában. A meglehetésen kopár, lényegében csak oszlopkaktuszokkal díszített tájon autóbusszal érjük el Salta városát, amelyet az inka birodalom legdélebbi pontjának tartottak. Útközben megismerkedhetünk a turistáknak készített dísztárgyakkal kaktuszból és kecskekörmökből, miként a yerbamatéval, a sűrű helyi "teával", amelyből csak kortyokat szoktak szürcsölni, miként a magaslaton gyógyszernek minősülő kokalevél rágcsálásának technikájával. A hódítók által 1582-ben alapított Salta városából vasút visz a "felhőkhöz", néhol ötezer méter magasságban. Háromnapi út a chilei határig.
A ló- és tehénpásztorok, a gauchók életformájából is kapunk ízelítőt a pampán. Majd megérkezünk Buenos Airesbe, amely a hatalmas területű, ám csak 40 millió lakosú ország gazdaságpolitikai és kulturális központja, külvárosaival együtt 13 millióan lakják. Szimbóluma a 67 méter magas Obeliszk, amelyet a város alapításának 400. évfordulójára, 1936-ban emeltek. A La Plata torkolatánál létesült város a világ egyik multikulturális helye: a spanyol és olasz bevándorlók leszármazottai mellett megtelepedtek itt közép- és kelet-európaiak, görögök, törökök, arabok, sőt britek is, akik egykor rivalizáltak a spanyol hódítókkal. (Lásd az argentinoknak ma is fájó Malvin- avagy Falkland-szigetek.) A turistalátványosságok között említhető a La Boca negyed a művészek, festők, zenészek színesre festett házacskáival, a dél-amerikai földrész első földalattija 1913-ból, illetve az isteni Evita földi maradványait márvány sírhelyben őrző Recoleta temető. Buenos Aires este és éjszaka él igazán, így a filmből sem hiányozhat egy tangólecke.
Végül Patagóniába vezet utunk, le, délre, először a pingvinekhez, majd a Tűzföld mintegy félszáz gleccsere közül az egyik legismertebbhez, a Perito Morenóhoz. XIX. századi felfedezőjéről kapta nevét ez a mintegy 200 négyzetkilométernyi glaciális képződmény, ahová az argentin nyárban, főleg januárban és februárban szerveznek gleccsertúrákat. (O. L. Gy.)