A passzív házban benn marad az energia
A sok cikk után már minden újságolvasó kívülről fújja, hogy a passzív ház fűtésre-hűtésre nem fogyaszthat több energiát évente, mint négyzetméterenként 15 kWh-t. Földgázban kifejezve ez négyzetméterenként és évente 1,5 köbméter energia tartalmának felel meg. A fő szabálynak számító 15 kWh-t sok egyéb kritériummal együtt a darmstadti Passivhaus Institut (Passzívház Intézet) alkotta meg. Ez a magánintézmény mintegy szabványosította a passzív házak jellemzőit, amelyeket kézikönyvbe foglalt, és amely már magyarul is hozzáférhető.
Ahhoz, hogy egy ház valóban "tudja" az említett energiafogyasztást, masszívan kell hőszigetelni, hogy minden bent keletkezett energia valóban bent is maradjon, és csak kevés pótlólagos energiát kelljen bevinni az épületbe. Egy ember például óránként 200 watt hőenergiát ad le a környezetének. A bezártsággal viszont megszűnik a természetes szellőzés, így géppel kell szellőztetni a házat.
Az épületet nemcsak fal, hanem ablak is határolja. Nem mindegy, hogy mekkora a fal és az ablak aránya, hiszen az ablak mindig rosszabb hőátbocsátású, mint a fal. Az ajánlott ablakfelület/alapterület arány: 40 százalék. Az említett kézikönyv a ház tájolásával is foglalkozik, mivel például a délre nyitott ablakok előnyösebbek az északinál. Az egyik konferencián hangzott el, hogy energiát lehet megtakarítani azzal is, ha a tető jobban túlnyúlik a fal síkján.
A Passzívház Intézet a falak hőátbocsátására (U-értékére) 0,15, míg az ablakokéra 0,85 W/m2K értéket ad meg. Összehasonlításul: a magyar előírás a falra 0,45, míg a nálunk kapható legjobb, kétrétegű, gáztöltésű és hőviszszaverő bevonatú üvegezéssel készült ablakok hőátbocsátása 1,1 W/m2K. A hőátbocsátás csökkenésével többé-kevésbé arányosan növekszik az ablak ára is.
Az említett évi és négyzetméterenkénti 15 kWh-nál egészében többet fogyaszt a ház, hiszen nemcsak fűteni és hűteni kell, hanem lakni is benne, ez pedig világítással, főzéssel, hűtő- és mosógéphasználattal is együtt jár. Mindezeket az eszközöket úgy kell "kijátszani" a tervezés során, hogy a ház teljes (primer) fajlagos energiaigénye ne legyen több, mint évi 120 kWh. A világításnál már a kompakt fénycsöveket is led-diódás fényforrásokkal váltják ki, és elég arra utalni, hogy az A-kategóriás energiafogyasztású hűtőgépek mellett megjelentek az A+ kategóriásak, amelyek még kevesebb energiával működnek.
Az is ismert, hogy az elszívott belső meleg levegőt egy hőcserélőn vezetik át, amely átadja a használt levegő hőjét a beszívott hideg levegőnek. Így a 25 Celsius-fokos elszívott levegő 8 Celsius-fokosra hűl le, de egy hőszivattyúval tovább hűthető egyfokosra, miközben a készülék napi 50 liter meleg vizet állít elő. A légcserélőre rá lehet fűteni levegős hőszivatytyúval, de fűtőszállal (elég 1 kWh teljesítmény, amely fele egy hajszárítóénak) vagy pellet tüzeléssel is.
A beszívott levegőt rendszerint talajkollektoron vezetik át. A kertben 2 méter mélyen lefektetett 30 méter hosszú cső mindig 2 Celsius-fokos levegőt hoz be a házba - más források ennél magasabb hőmérsékletet adnak meg -, így azzal nyáron hűteni lehet (nincs szükség légkondicionálóra).
A poratka 40 százalékos relatív páratartalom felett tenyészik. A passzív ház szellőztető-fűtő berendezése "alapból" 40 százalék alá tudja vinni a relatív páratartalmat, tehát a lakásban nem lesz poratka. Viszont sok embernek szárad a nyálkahártyája a 40 százalékos szint alatt. E problémát párologtató növényekkel oldják meg. Van olyan cserepes növény, amely napi 2 liter vizet is elpárologtat.
A népszerűsítő rendezvényeken a műszaki feltételek mellett kevés szó esik arról, hogy miképpen érzik magukat az emberek a passzív házakban. Aki aludt már ilyenben, az állítja, hogy kissé hűvösebbnek érezte a benti levegőt, ami feltehetően a szellőztető okozta légmozgással járt együtt. Egy nemrégiben megjelent hír szerint Dániában az aalborgi egyetem hároméves vizsgálati sorozatba kezdett, amelyben az újonnan épült passzív házak klíma- és energiahasználatát figyelik.
Minden házba 20 mérőszenzort telepítenek, amelyek percre lebontva regisztrálják a belső klímát és az energiafelhasználást. Mérik a hőmérsékletet, a páratartalmat, a szén-dioxid-mennyiségét ugyanúgy, mint a fűtés és a keringetőrendszer, valamint a háztartási eszközök (hűtők, mosógép) energiafelhasználását. A lakók szabályozhatják a hőmérsékletet és a légcsere sebességét, úgy, ahogy az nekik a legjobb közérzetet nyújtja. A kutatók az egyensúlyi szintre kíváncsiak, vagyis arra, hogy milyen körülmények között érzik magukat jól a lakók, és mindez mennyi energiát igényel.
Meglévő ház is átalakítható passzívvá, de ez nem olcsó mulatság. A téglafalakat legalább 20 centiméter vastag polisztirol hab hőszigeteléssel kell ellátni. Nagyobb gond a tetőtér pótlólagos hőszigetelése, mivel ahhoz többnyire le kell bontani, majd a hőszigetelés után újra kell építeni a tetőfedést. Az ablakok és a bejárati ajtó cseréje után pedig gépi szellőztetőt kell beépíteni a házba. Csak ez hozzávetőleg egymillió forintba kerül. A szellőzés úgy működik, hogy minden helyiségbe kerül befúvónyílás, de az elszívás egy központi térből történik, kivéve a fürdőszobát, ahonnan egyedileg kell elszívni a párás levegőt. Ahhoz, hogy a levegő megforduljon a házban, az ajtók alatt alakítanak ki réseket.