Három remek sziget úszik a szépség tengerében. Oly közel egymáshoz, hogy szinte szabad szemmel is beláthatók. Már legalább is, ha Korzika legdélibb pontján, Bonifacio hófehér szikláinak tövében állunk, innen átnézhetünk a szardíniai szomszédokhoz. Sőt, át is kiabálhatunk. Odaát megértik a szavunkat, hiszen ők is olaszul beszélnek. Mi ugyan itt, Korzikán, Franciaországban vagyunk, a hivatalos nyelv is a francia, a helybeliek azonban olyan helyi dialektust beszélnek, amely az olaszhoz áll legközelebb.

A filmen egy fiatal brit pár arról mesél: valójában egyetlen francia nyelvű útjelző táblának sem hihetünk. A helybéliek az ellenállás sajátos módját választva az összes útjelzőt elforgatták, így aztán jobb, ha az orrunkat követjük, mint a táblát.

Korzikán egyébként sem tanácsos egyedül kóborolnunk. A sziget háromnegyed részét hegyek, hatalmas sziklák borítják, jól teszi, aki idegenvezetőt fogad, ha hegymászásra adja a fejét. Aki a városokat választja inkább, annak Ajacciót ajánlanánk első helyen, lábainknál ott csörgedez a tenger. Napóleon városában járunk, s noha a helyiek viszonya sajátos a császárhoz - a franciákért többet tett, mint értünk, mondogatják -, azért szülőházát érdemes megnézni. Hogy aztán délnek vegyük az irányt, a szépséges Bonifacio felé, ahonnan majd tovább hajózunk Szardíniára, a Földközi-tenger legnagyobb szigetére.

Megint egy sok évszázados hagyományokkal, saját nyelvvel és gazdag kultúrával rendelkező sziget, amely viszont már Olaszországhoz tartozik. Ha északról, Korzika felől közelítünk, sokáig semmit sem látunk az egykori szárd nép lovas hagyományaiból. Szemünket inkább a luxusüdülők, a hivalkodó jahtok, puccos szórakozóhelyek vonzzák magukra. A szárazföld belsejébe, Orgosolo városkába kell elmennünk, ha a hamisítatlan szárd vidéket akarjuk látni: ez volt az egykori banditák fellegvára.

Ha hajóval folytatjuk utunkat, egy rövidebb éjszakát kell kibírnunk: Cagliari és a szicíliai Palermo között pár órás az út. Kissé fáradságos, de nagyon megéri. A középkori Európa legszebb városa volt Palermo, s ez a szépség nyomaiban még ma is él, még ha a világháborús sérüléseit nem is tudta kiheverni teljesen. A barokk építészet csodás emlékeit járhatjuk itt be, de ha átszeljük a szigetet, s leautózunk Agrigentóig, mintha időutazást tettünk volna a történelemben. A világ páratlan "szűz" építészeti együttesét találjuk itt a hellén időkből, amelyre nem épült modern város. Szicíliában járva, ha tehetjük, ne hagyjuk ki Stromboli működő vulkánjainak megtekintését.