Nálunk jó ideig ritkaságnak számított az orchidea, az utóbbi években azonban egyre több faj jelenik meg a virágboltokban, sőt az egzotikus növény a barkácsáruházak és áruházláncok vevőcsalogató akcióinak is rendszeres szereplője. A vásárláshoz jó tanács: általában nagyobb bizalommal vásárolhatnak a kertészetekben, de némi szerencsével az akciós növények közül is lehet ügyesen válogatni. Ha elvirágzás után nem akarjuk kidobni az orchideát, ne olyat válasszunk, amelyiknél egy szál tengelyen meredezik a még oly' szép virágzat a csenevész növényből. A jövőre nézve kecsegtetőbb, ha a virágzat erős, zöld, kemény levelek közül emelkedik ki.

A legtöbb orchidea holland, német, dán, norvég kertészetekből származik, a különlegesebb sziromszínű hibridek Távol-Keletről, Tajvanról és Thaiföldről érkeznek. Már az áruk sem olyan borsos, nem drágábbak egy közepes méretű vágottvirág-csokornál. Az orchideák többsége a szubtrópusi, trópusi esőerdők vagy hegyvidéki területek fáinak lombkoronaszintjén, talaján él, ahol 60-90 százalékos páratartalom mellett naponta 10-15 fokot is változik a hőmérséklet. Ezek után elképzelhető, hogy egy átlagosnak mondható lakásban életben tartásuk, újravirágoztatásuk milyen trükkökkel sikerülhet.

Általános orchideanevelési szabályok nincsenek, hiszen ahány fajcsoport, annyiféle a tartási igény. Ezért a vásárláskor ajánlatos az eladót a gondozásról pontosan kikérdezni. Szerencsés esetben írásos, képes tanácsokkal is szolgálnak. Fontos, hogy hagyják az edényben a fajt, vagy családnevet tartalmazó táblácskát. Ha a név alapján az interneten, vagy valamilyen szakkönyvben az ápolásról tájékozódnak, sokat segít, ha legalább a növény nevét tudják, ugyanis eltérő a fény-, öntözési és talajigényük. Vannak, amelyek egyedül, mások broméliák, páfrányok társaságában szeretnek élni. A sok eltérés mellett közös bennük, hogy kedvelik, ha a nappali és az éjszakai hőmérséklet között jelentős a különbség. Általában azt szeretik, ha két öntözés között kiszárad a talajuk, vagy ha forgácsos, fakérges ültető közeg, amelyben élnek. Ha sikerül az orchideák kedvére tenni, szerencsés esetben hetekig virágozhatnak. Az orchideatartók a legtöbb hibát a növények öntözésével követik el. A túlöntözés a legveszélyesebb. A természetes élőhelyén általában szellős közegben élő növények valósággal belefulladnak a vízbe. A bizonytalan kannakezelőknek ajánlható, hogy a cserepes orchideát az öntözés idejére költöztessék egy nagyobb tálba, s csak akkor állítsák vissza eredeti tálkájába, ha már kifolyt a felesleges víz. Az orchideák más növényektől eltérően télen is tápoldatozást kívánnak két-háromhetente, de virágzás előtt és nyáron gyakoribb táplálást igényelnek. Egyenlő arányban van szükségük nitrogénre, foszforra és káliumra. Aki biztos virágzást akar, vásároljon speciális orchideatápot.

A növény kedvelőinek ajánljuk a városligeti Vajdahunyad várában mától vasárnapig tartó orchideakiállítást.

A jövő héten a növénybarátok karácsonyi ajándékairól írunk.

Gyönyőrű, de nehéz újravirágzásra bírni