Kelet velencei hírnöke
Marco Polo körül sok még a tisztázásra váró tény (nem tudjuk például, hogy Velencében vagy a ma Horvátországhoz tartozó Korcsulán született-e, és azt sem, hogy pontosan merre járt a világban. Ő maga azt állította a kortársak számára képtelennek tűnő kalandjairól: még a felét sem írta le mindannak, amit útjai során látott. Egy azonban bizonyos: vagyonos kereskedőcsalád sarjaként indult el a mesés Keletre 1260-ban, alig négyévesen, és kilenc év múlva - apjával, illetve nagybátyjával együtt - már Kublaj kán követeként tértek vissza Európába. 17 éves korában másodszor is nekivágtak a kán táborába vezető utazásnak, és megszámlálhatatlan kaland, megpróbáltatás és élmény után, 17 évnyi kinttartózkodás után jött haza ismét. Hogy miért, az megint a rejtélyek sorába tartozik. Talán a honvágy, talán az érdek vezérelte, de az is lehet, hogy félt az öregedő Kublaj kán esetleges halála után kitörő háborúskodástól.
Írásaiban rengeteg érdekességet, de nagyon kevés hitelesíthető fogódzót találunk, ennek ellenére az utókor a történetek lényegét reálisnak fogadja el. Az általa közöltek feldolgozását és értékelését nehezíti, hogy - mivel a könyvnyomtatás előtti időkben születtek - könyveinek nincs hiteles őspéldánya, a kézzel írt másolatok között pedig sok az eltérés. Mivel az általa leírt motívumok egy része arab és perzsa útleírásokban is felbukkan, egy időben azt feltételezték, hogy ő maga nem is járt Keleten. Ma már ennek a feltevésnek kevés híve van - szövegeinek elemzése inkább arra utal, hogy személyes élményei összekeverednek bennük az általa csupán hallomásból vagy mások írásaiból ismert információkkal.
Európát mindenesetre megrázták Marco Polo beszámolói: kiderült belőlük, hogy a keresztény kultúra mellett más vallások követői is képesek valódi civilizációt, maradandó értékeket létrehozni. Ráadásul az is világossá vált, hogy a keleti birodalom technológiai színvonala sok tekintetben magasabb Európáénál.
Kelet későbbi vándorainak nemcsak ihletet adtak Marco Polo írásai, hanem útmutatót is. Az Indiát beutazó Niccolo Conti, majd később a Japánt feltérképező Kolumbusz is előszeretettel forgatta a nagy előd sorait.
