A bajnokok
A szurkolók már kifújhatták magukat, de a bajnokaink még nem teljesen: azóta idehaza egyfolytában kitüntetéseket és ajándékokat vesznek át érmeikért.
Emlékszem gyerekkoromtól kezdve hogyan számolgattunk: kettő-három vívásban (kard egyéni és csapat meg még valami, hogy is hívják azt, amikor minden ér, igen: párbajtőr), legalább egy bokszoló, legalább egy birkózó, azután valamelyik kajakos vagy kenus, esetleg egy súlyemelő, és talán úszásban meg atlétikában is leesik egy (a dobószámokban jók vagyunk). Nem felejtettél el valamit? Mit is? Hát, ami a legbiztosabb. Ja, persze: két öttusa arany (egyéni és csapat).
A képen az 1964-es olimpia előtti év legeredményesebb sportolói állnak. Tudni lehetett, hogy Tokióban is ünnepeljük majd őket. Egyéniben pedig nyilván Balczó lesz a bajnok. 1963-ban is ő volt a világbajnok, és a többiekkel együtt csapatban is első lett. Csakhogy közbejött egy malőr: egy versenyről hazafelé Kolozsvárott letartóztatták Balczót és Mónát, mert Párizsban vásárolt Cornavin órákat próbáltak eladni.
Ez bevett szokás volt annak idején. A sportolók amatőrök voltak, legfeljebb az úgynevezett sportállásban (névleg dolgoztak a gyárban, de igazából az edzésért és versenyzésért kapták a fizetést) jutottak pénzhez. Viszont általában elnézték nekik, hogy gyakori külföldi utazásaik alatt itthon jól eladható árut (orkánkabátot, farmert, ikont, aranyat, fogászati fémet, órát stb.) csempésszenek át a határon. Időnként voltak lebukások, és néha nem sikerült eltussolni az ügyet. Úgy látszik, ezúttal is ez volt a helyzet, hiába, hogy két biztos olimpiai aranyérem látszott elúszni. A két nagymenőt eltiltották egy évre. Persze csönd övezte az egészet, a közönség csak találgatott.
Szerencse, hogy Török Ferenc kimaradt az ügyből, és meglepetésre meg tudta nyerni az egyéni versenyt. Csapatban viszont valóban odalett az arany. Török mellett Ottó nevű öccse és Nagy Imre szerepelt még az együttesben, és bronzérmesek lettek. Balczó a következő olimpián, Mexikóvárosban második lett, de a csapat (Balczó, Móna, Török) megnyerte a versenyt.
A nagy hármas ezután szétesett, de Balczó folytatta, és 1972-ben felért a csúcsra: Münchenben ő lett az olimpiai bajnok. Igaz, a lövészet során elkövetett egy szabálytalanságot. Az első sorozat előtt elfelejtett csőre tölteni, később viszont két lövést is leadott egymás után. A versenybíróság hosszú tanácskozás után úgy döntött, ez nem segítette, inkább akadályozta őt a jó lőeredmény elérésében...
(Itthon erről az esetről sem lehetett biztosat tudni, csak évek múlva derült ki, mi történt.) Csapatban pedig Villányi Zsigmonddal és Bakó Pállal ezüstérmes lett.
A mesének vége, vegyük le a szemünket a régi idők hőseiről. Drukkoljunk a jövő bajnokainak! Ha már egyszer a pekingi olimpia öttusaversenye úgy marad meg az emlékezetünkben, mint egy rosszul sikerült rodeó.
Az írás és a fotó a nol.hu-n hetente megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A Képmentő a Népszabadság gazdag archívumából válogat olyan képeket, amelyek a fiataloknak azért lehetnek érdekesek, mert nem élték meg a kort, az idősebbeknek pedig azért, mert újra megélhetik fiatalságukat.
