Carlos ötéves volt, amikor már gond nélkül megértett egy középiskolai kémiatankönyvet. A periódusos rendszert nem sokkal később, néhány hét alatt kívülről fújta. Alig négy év telt el azóta, s a kilencéves kisfiú már a Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetem (UNAM) kémia szakán hallgat biokémiai előadásokat.

Carlos és csoporttársai az egyetemen Forrás: tiempo.hn

„Másfél éves korában kénytelenek voltunk beíratni az óvodába. Amikor olvasni tanítottuk, nem elégedett meg egy betűvel, meg akarta tanulni az egész ábécét. Ha egy bolygóról meséltünk neki, az egész világűrre kíváncsi volt” – mesélte édesapja, Fabian Santamaría az El Paísnak a kezdeti időkről. A szülők – akik szándékosan kerülik a zseni „bélyeget” – már ekkor érezték, hogy Carlos fejlettebb kortársainál.

Hiába aludt el az általános iskolai órákon, mindig kitűnő volt a bizonyítványa. „Egy tantárgy sem okozott gondot, de egyik sem tetszett igazán. Egyszerűen untam magam” – idézte fel a „régmúlt” időket az ifjú egyetemista. Az általános iskolai tanárok sem tudtak mit kezdeni a helyzettel, elintézték annyival, hogy Carlosnak abnormális kapacitású a memóriája. „Olyan agya van, mint egy tudósnak. De a tanárokat is meg lehet érteni, nem elvárható, hogy megértsenek olyan kémiai összefüggéseket, amelyek Carlos kisujjában vannak” – nyilatkozta egy kémiatanár, akihez egy évig járt a fiú különórákra.

Santamaríáék az ő szavain felbátorodva látogattak el az UNAM-ra, ahol a kémia tanszék vezetője fogadta őket. Eduardo Rodríguez de San Miguel állítása szerint 15 perc alatt eldöntötte, hogy felveszi Carlost. A kisfiú azóta párhuzamosan végzi az általános iskola negyedik osztályát és az első szemesztert az egyetemen. Szabadidejét legszívesebben az unokatestvéreivel tölti, biciklizik vagy videojátékokkal játszik. „Nem tudom még, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek, de az biztos, hogy a tudományhoz fog kapcsolódni” – mondta csokoládét majszolva Carlos a spanyol napilap munkatársának.