Immár nyugodtan pancsolhatnak a helyi gyerekek az észak-ugandai Anyau folyó sekély vizében, nem kell attól tartaniuk, hogy egy légycsípés miatt komoly betegséget kapnak el. Védelmükről egy a parttól alig 50 méterre kifeszített kék vászon gondoskodik, amely erősen elüt a környezetétől. A vászon nemcsak az emberi tekintetet vonzza, de az egyik legrettegettebb rovart, a cecelegyet is.

A csapda működése egyszerű: a keretre feszített kék vászon mellett van egy a rovarok számára észrevehetetlen fekete háló, amely rovarölő szerrel van bekenve. A keretet körülzsongó legyek óvatlanul belerepülnek a csapdába, és három percen belül elpusztulnak.

A módszer annyira olcsó és hatékony, hogy az elmúlt hat hónapban 35 ezer ilyen csapdát helyeztek el Észak-Uganda nyugat-nílusi régiójában a sekély vizek mentén. A projekt kitalálója és kivitelezőbe a Liverpool School of Tropical Medicine kutatócsoportja, mely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megszabadítja a világot az álomkórtól.

Így néz ki a cecelegyek halálos ellensége Wikipedia

A betegséget egy a cecelégy által hordozott parazita okozza (Trypanosoma), amely a véráramba jutva fertőz. Az álomkór tünetei napokon belül jelentkeznek, úgymint fejfájás, láz, izomfájdalmak, görcsök, indokolatlanul nagy alvásigény (a beteg evés közben is képes elaludni), személyiségzavar, zavaros beszéd.

Korai diagnózis esetén a betegség jól kezelhető és maradéktalanul fel lehet gyógyulni belőle, de orvosi segítség nélkül a beteg meghal.

A legutóbbi nagy járvány a 90-es években tört ki. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint minden évben körülbelül 300 ezer ember fertőződött meg. A halottak száma bizonytalan, mivel sokakat nem diagnosztizáltak.

A járvány visszaszorulása 2009-ben lett látványos, abban az évben csak mintegy 10 ezer esetet regisztráltak, ami az azt megelőző 50 év legalacsonyabb száma volt. A fertőzöttek számának visszaesése azóta is tart.

A projekt egyik kutatója, dr. Richard Selby a BBC hírportáljának elmondta, a program korai szakaszának eredményeiből is az tűnik ki, hogy hamarosan 90 százalékkal csökken a cecelégy-populáció.

Ez annak is köszönhető, hogy ez a rovar viszonylag lassan szaporodik (kilencnaponként egy élő utóddal lehet számolni), és nagyon érzékeny a rovarirtó szerekre. Összehasonlításképp: a moszkitó ugyanennyi idő alatt több száz utódot szabadít a világra.

A kutatók elmondása szerint a következő megoldandó probléma, hogy hogyan jussanak el azokra a helyekre a csapdákkal, ahová a cecelégy leteszi a petéit. Ezek az élőhelyek általában távoliak és nehezen megközelíthetőek a kutatók számára, ezért fontos bevonni a helyi lakosokat, az eldugott falvakban élőket, mert ők nemcsak terepismerettel rendelkeznek, de őket veszélyezteti a legnagyobb mértékben a cecelégy által terjesztett betegség.

Dr. Shelby szerint az lenne a jó megoldás, ha a helyiek egyenesen az önkormányzattól szerezhetnék be a csapdákat, amelyeket rendszeresen pótolni kell, mivel a nagy esőzések elmossák őket.

A liverpooli kutatócsoport egy Omugu nevű faluban a lakosságot is rendszeresen szűrni fogja 18 hónapon keresztül, hogy meglássák, hogyan csökken a betegségért felelős paraziták száma a vérükben. Ha bebizonyosodik, hogy a parazitáknak nincs utánpótlása, az nagyon biztató a a legfőbb célt tekintve, egyúttal bebizonyítja, hogy a szubszaharai államoknak megéri költeni a csapdákra.

Emellett egy új gyógyszerrel is kísérleteznek, mely a korábbi intravénás adagolás helyett szájon át alkalmazható. Ez egyszerűbbé, gyorsabbá és higiénikusabbá teszi az életmentő kezelést. Az egész programot egyébként Bill és Melinda Gates alapítványa finanszírozza, és a kezdeti, kísérleti szakasz után szeretnék kiterjeszteni Csádra, Kenyára, a Kongói Demokratikus Köztársaságra, Tanzániára és Guineára is.