„Néztem Friderikusz beszélgetését Frei-vel és rájöttem: hibát követtem el. Jóvá teszem. De mindenekelőtt - aki elhiszi, hogy egy bérgyilkos, aki 1 millió dollárért öl, az utána odaáll egy tv műsor kamerája elé és ezt 600 dollárért el is mondja, az ne olvassa tovább ezt az írást!...” – kezdi terjedelmes bejegyzését Juszt, amiben arról ír, hogy ő maga több hibát követett el akkor, amikor tudomást szerezve kollégája a szakmai etikát illetően problémás riportkészítési gyakorlatáról,  jó darabig nem tett semmit.

Facebook

„Szakma-szerte ismertek voltak különböző kisebb-nagyobb hazugságai, vagy ahogyan ő fogalmazza 'entertainment elemei'. [...].Mindenki - én is - csak legyintettünk rá. Hiba volt. Én is hibáztam a legyintéssel, mert ezzel indult el a riporteri szakma lerohasztása, hiteltelenítse” – írja Juszt, aki a továbbiakban hazugságokról, nyomozásról, leleplezésről és zsarolásról is említést tesz.

Juszt többek közt azt írja, hogy Frei Tamás, állításával ellentétben, nem az orosz maffia miatt nem akart beszélni Friderikusznál bizonyos ügyekről, hanem azért, mert ők ketten évekkel ezelőtt szerződéses megállapodást kötöttek arról, hogy nem nyilatkoznak egymásról semmit.

„Utólag persze tudom, mit hibáztam - bedőltem miként majdnem mindenki - egy kényszeres hazudozónak. Azt hiszem, ebben a Friderikusz műsorban mondta ki a frankót Fridi, amikor azt mondta neki: 'Te most találtad meg önmagad, a regényírásban.' A regényírásban szabadon szárnyalhat a fantázia. Nem köti a valóság. Valóban igaza lehet, csak közben nagymértékben hozzájárult egy másik, a riporteri szakma hiteltelenítéséhez.”