Bár Geoffrey Fisher, Canterbury érseke csak 1953. június 2-án helyezte Szent Eduárd koronáját a fiatal uralkodó fejére a londoni Westminster-apátságban, a 27 esztendős királynő akkor már több mint egy éve ült a brit trónon, ahol ugyanolyan hirtelen - jóllehet természetesen nem annyira váratlanul - találta magát, mint bő másfél évtizeddel korábban édesapja, néhai VI. György király.
Amikor Erzsébet Alexandra Mária hercegnő 1926. április 21-én világra jött, még senki nem gondolhatta, hogy a csecsemő személyében Nagy-Britannia jövendő rekorder királynőjét kell tisztelni.

II. Erzsébet királynő ugyanis kizárólag néhai nagybátyja, VIII. Eduárd "jóvoltából" ülhet több mint 63 éve a brit trónon. Eduárd a korona helyett egy elvált amerikai nő, Wallis Simpson kegyeit részesítette előnyben. 1936. december 10-én - nem egészen egyévnyi uralkodás után, a koronázást meg sem várva - távozott a királyság éléről, átadva helyét öccsének, a későbbi VI. György királynak, Erzsébet édesapjának.

György király hősiesen teljesítette a váratlanul nyakába szakadt uralkodói feladatokat, amelyekre sohasem készült. A brit történelem legnehezebb háborús éveiben kellett helytállnia a lelki és egészségügyi problémákkal küszködő, zárkózott embernek és ennek megvolt az ára: 1952. február 6-án, alig 56 évesen, a brit uralkodók kelet-angliai vidéki rezidenciáján, Sandringhamben elhunyt.

A monarchia szünet nélküli jogfolytonosságának alapelvéből következőleg György halála pillanatától az Egyesült Királyság uralkodója II. Erzsébet királynő. Erzsébet néhány nappal korábban hercegnőként utazott hivatalos látogatásra Kenyába, ahol édesapja halálának híre érte és így királynőként tért haza a gyászoló országba.

Szerdán tölti be uralkodásának 23 226. napját, és ezzel átveszi az évezredes angol-brit monarchia uralkodási időrekordját az 1901-ben, 82 évesen elhunyt Viktória királynőtől, aki 63 évet, hét hónapot és három napot töltött a brit trónon.

II. Erzsébet királynő - aki három éve ünnepelte gyémántjubileumát, vagyis trónra lépésének 60. évfordulóját - a negyvenedik angol-brit uralkodó azóta, hogy Hódító Vilmos 1066-ban megszerezte az angol trónt, de csak az ötödik olyan, aki több mint fél évszázada viseli a koronát.

A 89 esztendős királynő a világ legidősebb uralkodója és az európai történelem legrégebbi, ma is létező monarchiájának élén áll.
Ráadásul az összesen 54 tagállamot számláló, zömmel az egykori brit gyarmatokból álló, önkéntes szerveződésű Nemzetközösség tagállamai közül - az Egyesült Királyság mellett - tizenötnek ma is ő az alkotmányosan elismert államfője, köztük olyan parányiknak, mint Tuvalu és olyan földrésznyi óriásoknak, mint Kanada és Ausztrália.

Szűkebb hazájában a 12. miniszterelnökénél tart - az első Winston Churchill, a háborús győző volt -, de azokat a nemzetközösségi országokat is beleszámolva, amelyeknek ő az államfője, eddigi miniszterelnökeinek száma meghaladja a 150-et.

A trónra lépése óta eltelt idő hosszúságát találóan jellemezte kilencedik miniszterelnöke, Sir John Major, aki a Mail on Sunday című vasárnapi konzervatív brit lapban írt méltató cikkében felidézte: a világon ma élő hétmilliárd ember közül hatmilliárd nem is ismert más brit uralkodót és legalább 70 évesnek kell lenniük azoknak, akik még emlékezhetnek olyan brit bankjegyekre és postabélyegekre, amelyek nem II. Erzsébet királynő portréját viselték.

A királynő a rá jellemző szerénységgel eredetileg elzárkózott bármiféle ünnepségtől, de a közkívánatnak engedve szerdán állítólag mégis szól majd alattvalóihoz, megköszönve lojalitásukat és támogatásukat.