Hollywoodi főszerepet kapott a népszerű magyar színész
„Tetszik ez a fajta kozmopolita élet, hogy az ember ide megy, oda megy, ha itt van valami, itt csinálom meg, ha Amerikában, akkor ott. Ilyen egyszerű. Meg is lep, amikor azt mondják, nem hívtunk egy magyar munkára, mert azt hittük, nem vagy itthon. Pár óra alatt hazarepülök vagy kiutazom. A húszas mobilom egyébként Amerikában is él, csak hívnak és jövök”- mesélte Kamarás, aki határozott döntést hozott három évvel ezelőtt.
„Az ember életében van olyan pillanat, amikor minden úgy alakul körülötte, hogy egyszer csak azt mondod: na, most váltok. Most valami más, valami új kell. Ezt éreztem én is” – írja Kamerika című blogjában. Iván pedig elment messzire, színészként hova máshova, mint Hollywoodba. „Mivel mindig is vágytam Amerikába, mindig is kíváncsi voltam arra, milyen lehet ott élni, dolgozni, úgy döntöttem: elmegyek. Mindössze egy-két címmel a zsebemben elindultam, a többit pedig a véletlenre bíztam...
Sok mindent írtak már a lapok azokról a kollegáimról és persze rólam is, akik Magyarországon kívül is megméretették magukat. Ezek az anyagok vagy világsztárrá avatnak szinte bárkit –akár két mondatos statiszta szerep után is-, vagy maró gúnnyal azt bizonygatják, hogy magyar színész maximum pincér lehet Hollywoodban. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább én írom le mindazt, ami velem történt és történik, jót, rosszat egyaránt, mert az igazság odaát, vagyis ideát van…”
Kamarás megkapó őszinteséggel ír saját gyengeségeiről és botlásairól, a magánéletéről soha nem nyilatkozó művész ezúttal bepillantást enged amerikai hétköznapjaiba is. „Úgy döntettem, nem megyek Budapestre karácsonyozni, kíváncsi voltam, milyen lehet nyári melegben tölteni az ünnepeket, mindenkitől távol. Ahogy közeledett az ünnep és minden ismerősöm kezdett elszállingózni, eltűnődtem, vajon jó döntést hoztam-e. Éppen kezdtem beletörődni a gondolatba, hogy valószínűleg egymagamban fogom tölteni a szentestét, mikor megcsörrent a telefonom. Egy amerikai színészkollegám, mostmár kedves barátom, Doug Jones hívott, aki a Hellboy 2 egyik főszerepét játszotta, sok más mellett. Arról érdeklődött, hogy mik a terveim karácsonyra.
Mikor elmeséltem neki hogy jártam, azonnal meghívott magukhoz. Eleinte vonakodtam, de ő és a felesége addig győzködtek, míg végül kötélnek álltam. Persze nagyon jólesett a meghívás. A házukba érve, különös kép fogadott: minden karácsonyi designban úszott, ám egy kicsit újraértelmezve. A hagyományos Mikulás zoknik helyett, mindenütt Doug zoknijai díszítették a lakást. Abba kerültek az ajándékok is, sőt néhány darab még a fára is jutott. Hihetetlen volt a látvány. Doug elmesélte, hogy ő már annyi zoknit vett és kapott, amennyit, ha száz évig él, sem tud felhasználni. Ráadásul, Dougnak jó nagy lába van, a zoknijában elfér szinte bármi. Zoknikkal a kezünkben, meghatottan énekeltük a karácsonyi dalokat, igazán csodálatos este volt, annak ellenére, hogy nagyon hiányzott a családom. A zoknis karácsonyt talán mi is kipróbáljuk jövőre, végül is, nekem is 44-es a lábam van”.
Kamarás mesél arról is, milyen volt pálinkázni Tarantinoval, hol lakik Amerikában, hogy tartja a kapcsolatot szeretteivel és hogyan kapta meg első hollywoodi főszerepét, mégpedig Christopher Lambert helyett!
„Amikor közölték velem, hogy Christopher Lambert kilépése miatt csúszik a forgatás, csalódott voltam. Egészen addig, míg meg nem kérdezték, beugranék-e a főszereplő helyett” – mesélte Kamarás, aki szerényen és visszafogottan nyilatkozik arról, ami magyar színésznek még nem sikerült.
„A filmről annyit tudtam, hogy mozifilm és trilógia, The Mark címmel. Megnézték a bemutatkozó anyagomat, majd több castingon részt vettem. Szeretnének egy szerepre a harmadik részben, a főszereplő pedig Christopher Lambert. Körülbelül ennyi információval rendelkeztem. Ekkor találkozóra hívtak a producerek… Van egy rossz hírünk, vágtak bele a közepébe: Lambert már nincs a produkcióban, ezért kicsit csúszik a forgatás. A jó hír viszont, hogy téged akarunk helyette! Azt hittem, rosszul hallok! Igen? – kérdeztem és próbáltam közönyösnek tűnni. Hajlandó lennél átvenni a szerepét?- hangzott a kérdés az egyik producertől. Nem igazán ismerem a könyvet. Mi a szerep pontosan? Próbáltam fapofát vágni, ami egyre nehezebben ment. Mikor kellene megcsinálnom a munkát? Egy hét múlva forgatás, hangzott a válasz”- amely egy valóra vált tündérmese elejét jelentette.
