A hivatalos mérleg szerint a május elején kitört járvány 50 halálos áldozatot követelt az országban. A járványügyi intézet összesen 4321 fertőzéses megbetegedést regisztrált. Közülük 852-t tett ki azoknak a száma, akik a legsúlyosabb tünetekkel, a súlyos vérszegénységgel és veseelégtelenséggel járó, úgynevezett hemolitikus urémiás szindrómával (HUS) küzdöttek. A jelentés megerősítette, hogy mintegy 100 beteg a jövőben dialízises kezelésre vagy veseátültetésre szorul.

Az utolsó megbetegedés július 4-én történt. Mindennek alapján Reinhard Burgert, az intézet igazgatója kijelentette: az elmúlt évtizedek legnagyobb, bakteriális fertőzés okozta járványa Németországban véget ért.

A több hétig tartó járvány a lakosság körében nagy riadalmat keltett. A kórokozó eredetét tekintve az illetékes egészségügyi hatóságok hosszú időn keresztül sötétben tapogatóztak. Az első hetekben mindenekelőtt az észak-németországi paradicsom, uborka és saláta fogyasztásától óvtak. Később az importált spanyolországi uborkára terelődött a gyanú, azonban kiderült, hogy megalapozatlanul. A különböző nyers zöldségek és az uborka után pedig a növényi csíra került a középpontba.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ a közelmúltban azt állította, hogy a járvány Egyiptomból behozott magokról indult. Eszerint az Egyiptomból 2009-ben és 2010-ben Európába is behozott görögszénamagok okozhatták a fertőzést. Egyértelmű bizonyíték azonban erre vonatkozóan sincs. Mindez megerősíti azokat a korábbi feltételezéseket, amelyek szerint a tényleges kórokozót - mint a múltban már annyiszor - ezúttal sem sikerül felderíteni.

A hatóságok szerint bebizonyosodott az is, hogy a fertőzés emberről emberre is terjedhet. A mostani járvány rendkívül súlyos volt, de nem a legsúlyosabb az EHEC nemzetközi történetében. Az 1996-os japán járvány például több megbetegedést követelt, a mostani baktérium egy ritka törzse, az O104:H4 jelű baktérium azonban minden korábbi "rokonánál" agresszívabbnak bizonyult. Ez magyarázta a fertőzés gyors ütemű terjedését, a súlyos tüneteket, valamint a halálos áldozatok magas számát is.

A járvány által legerősebben sújtott tartományok az önálló tartománynak számító Hamburg és Bréma, valamint Schleswig-Holstein és Alsó-Szászország voltak.

Több beteget még mindig kórházban kezelnek, mások ambuláns kezelésre járnak. Ezzel egy időben heves vita kezdődött a kórházak és a betegbiztosítók között azzal kapcsolatban, hogy ki fedezze az intenzív kezelés, valamint a szükségessé vált rendkívüli gyógyszerfogyasztás milliós költségeit.