Havas Henrik médiamegjelenéseiben körülbelül annyi az értelem, mint Uhrin Benedek slágereiben – hú, ez kemény mondat volt, már most elnézést kérek a Rebeka című nóta népszerű előadójától. („A téren szabadon engedtem Rebekát / Hálából gyorsan megcsóválta a farkát / Örömében el is futott jó messzire / Biztosan tudta, hogy ott van a pincsije.”)

Pedig az ember egy idő után immúnissá válik. Havas bácsi hülyeségeket beszél itt, tájékozatlanságról tanúbizonyságot téve regél ott, de mindenki úgy égeti magát, ahogyan akarja. Az viszont újszerű elem, hogy Havas bácsi ezen tulajdonságait csupán rövid ideig gyakorolja egy műsorban, tudniillik: menet közben föláll, és távozik onnan.

Jó, a nézőknek ez könnyebbség, de akkor is.

A Story TV – feltehetően egy átmulatott menedzserparti folyományaként - másnap senki nem emlékezett semmire – rávetődött a Debrecen labdarúgócsapatának Európa Liga-mérkőzéseire, s ezek alkalmával a mi Havas bácsink is föltűnik a képernyőn. Amit mond, az az iméntiekből fakadóan ma már csak kicsit kínos, mondhatni, megszokott, habár az efféle közlések mögött akár még a felkészülés csírája is föllelhető: „Nyilván fűtött talajú pálya, korszerű, nem, nem?”

Hogy a most szerdán elénk tárult harkovi gyöpön nagyjából állt a jég, az mindegy is, kivált, mert a lényeg az volna, hogy a bácsit a szünetben meg a meccs végén megint hiába kerestük a képernyőn. A fáradtnak tetsző műsorvezető, Harsányi Levente és a Terry Black–Korda György-fúzióból létrejött Nacsa Olivér mellől persze, már csak egy ilyen polihisztorba rejtett outsider hiányzott –  főként, hogy a szakmát a sportnapilapos Somogyi Zsolt becsületesen képviseli –, mindazonáltal az ötödik adás után lassan illene föltenni a kérdést: mi a répa ez, és ki találta ki?

Két eset van.

Vagy az, hogy a Story TV EL-közvetítései kihelyezett Vidám Parkokként funkcionálnak, a szerkesztők-rendezők fröccsözgetnek a vezérlőben, s leszarják, mi megy odabent. Vagy az, hogy Havas bácsit sok zsetonért odakényszerítette valami fogadásos szponzor, amely/aki a szerződésben szabad ki- és bejárást kötött ki a számára, arra az esetre különösen, ha az unott sztárnak egy-egy Debrecen-meccs alatt éppen az ATV-ben volna jelenése.

Akárhogyan is, az még ebben a nagy médiatrágyában is egyedinek hat, hogy valaki, huss, eltűnik a stúdióból, s még csak közölve sincs a T. nézővel, mi lett vele. Igaz, ezt azért elég nehéz lenne elővezetni: „Elnézést, a bácsinak egyszerűen nem volt kedve megvárnia a meccs végét, nagy ívben tesz magukra, és akkor most lássuk az első félidő legizgalmasabb mozzanatait.” Illetve: „Elnézést, a bácsinak át kellett rohannia a másik tévébe, s reméljük, hogy a nagy kapkodásban nem keveri majd össze Stumpf Istvánt Stumpf Andrással.”

Piros orrú ez a bácsi.