Se szeri, se száma például a tartósan egyedül élőknek rendezett partiknak. A feltárt netes meghívók egyik legemlékezetesebbje egy tavaly nyári mezőberényi összejövetelre invitált, és ekképp szólt: „Ha bátortalan vagy, ne aggódj! Az éjszaka folyamán egy órára leoltjuk a fényeket és... ami a sötétben történik... az ott is marad! Ami pedig a világos üzeneteket illeti. Vess egy pillantást... a karszalagomra! :). Zöld – Mindenre nyitott vagyok! Piros – Foglalt vagyok! Harapás: szabadon megengedett. Csók: kötelezően ajánlott.”

Idevág, hogy tavaly ősszel, a Kerepesi úton megnyílt az ország első Single Klubja, ahol időnként rapidrandi-estéket is rendeznek, ahol „a szingli csajok 50 százalék kedvezményt kapnak az italok árából, ha viselnek egy olyan nyakláncot, ami egyértelműen mutatja, hogy egyedülállók.” Megéri, nem?

A jelek szerint a konyhában is hozott egynémely változásokat a szingli létforma. A virtuális csirittyásban megtaláltuk pl. az ún. szingli kenyeret (kb. 0,5 kiló), amelyet a receptszerző azoknak az egyedül élőknek szán, akik „nem szeretnek 10 nap múlva is az előzőleg megsütött többkilós kenyér száraz maradványain rágódni”. A mindenre azonnal rezonáló globális piac pontosan érzékeli azt is, hogy két alkalmi kapcsolat között sem mindig kellemes az egyedüllét.

Párna szingliknek: egy erős, ölelő kar

Piacra dobták hát ezért nemrég az úgynevezett szinglipárnát, amely tulajdonképpen „egy férfi felsőtest, csini pizsiben, egyetlen biztonságot nyújtó, hatalmas, erős, ölelő karral (ezzel a párnával senki sem fog Mr. Darcy után sopánkodni esténként!)” A jelek szerint akadnak olyan egyedülállók is, akik nem mindig és feltétlenül büszkék az állapotukra, értsd, „szeretnek fotókat posztolni magukról, de egyedül vannak és nem akarják, hogy ismerőseik a szingliségükön élcelődjenek.”

Az ő önbizalmukat egy rendhagyó szelfibot erősítheti, amely voltaképpen egy elegáns öltönybe bújtatott, erőteljes férfi műalkar. A látvány egészen lenyűgöző. Az eltérő igényeket az utazási irodák is érzékelik. Az Origo egyik összeállítása szerint Nyugaton (tehát nem nálunk) egyre több az olyan szálloda, ahol nem kérnek felárat a kétszemélyes szobák magányos belakásáért.

Mi több, vannak már olyan szálláshelyek is, ahol egyéb módon is megpróbálnak az egyedülállók kedvében járni, például a nekik szánt szobákba nem tesznek be egy iszonyú nagy étkezőasztalt, két székkel. A cikk szerint a magányosaknak szervezett utakra több nő jelentkezik, mint férfi. A nők tehát kalandvágyóbbak.