Azok a fiúk, akiknek anyai nagymamája dohányzott a terhessége alatt, tinédzser korukban nagyobbak és súlyosabbak lesznek, mint kortársaik, ugyanakkor kardiovaszkuláris állóképességük jobb.

A lányok számára a legnagyobb veszélyt az jelenti, ha nemcsak a nagymama, de a saját édesanyjuk is füstölt, amikor várandós volt velük. Ezek a lányok kisebbek és gyengébb fizikumúak lesznek, mint azok a kortársaik, akiknek nem dohányoztak női felmenőik, vagy csak az egyikük tette a terhességeik alatt.

Az apai nagymamák füstölési szokási sem lényegtelenek: azok a lányok, akiknek az édesanyja ugyan nem, de az apai nagyanyjuk cigizett terhesen, tendenciózusa magasabbak, mint a korosztályátlag. Mind a fiúkra, mind a lányokra igaz továbbá, hogy a dohányzó apai nagymamák unokáinak erősebb a csontozatuk, ugyanakkor kisebb az izomtömegük – ez tulajdonképpen nagy testet jelent gyenge fizikummal, ami a gyermek és tinédzserkori elhízás táptalaja lehet.

A Nagy-Britanniában végzett kutatás eredményeit az American Journal of Human Biology című szaklapban publikálták, és arra a megállapításra jutottak, hogy a nőknek nemcsak gyermekeik, hanem unokáik védelmére is gondolniuk kellene, amikor várandósan rá akarnak gyújtani.

Ezek a tendenciák megmutatják, hogy a dohányzó anyák több generáción keresztül befolyásolják a gyermekek növekedését és fejlődését, s bár ezek a változások nem feltétlenül és nem kimondottan negatívak, továbbra is fel kell hívni a nők figyelmét arra, hogy a terhesség alatti füstölés növeli halvaszületés és a koraszülöttség kockázatát, a koraszülöttek pedig sokkal nehezebben birkóznak meg a szülési kompilációkkal.

Néhány kutatás az elmúlt években arra az eredményre jutott, hogy a terhesség alatti dohányzásnak még sincs akkora hatása a babák születéskori súlyára, és tulajdonképpen a negyedik hónapig lehetne füstölni, ám ezeket az eredményeket erősen vitatják, mivel kizárólag a születési súlyt veszik figyelembe, az egyéb magzatkárosító hatásokat nem.