– sorolja a teendőket.
Sadia ismeretei nem pusztán hasznos érdekességek, bármelyik nap szüksége lehet rájuk, a kislány ugyanis egy olyan országban él, ahol több gyerek halálát okozza a fulladás, mint bármely más baleset vagy betegség. A bangladesi Demográfiai és Egészségügyi Kutatóintézet 2011-es felmérése szerint az ötévesnél fiatalabb korban elhunytak 43 százaléka vízbe fulladt, egy 2005-ös adat szerint pedig Bangladesben évente 17 ezer 5 és 17 év közötti gyerek vesztette életét fulladás miatt.
Aminur Rahman, a bangladesi Baleset-megelőzési Kutatóközpont (CIPRB) igazgatója szerint a fulladás az egész világon a leggyakoribb baleseti halálok az öt évesnél fiatalabbak körében, mivel ebben a korban az olthatatlan kíváncsiság mellé még nem társul veszélyérzet és a kicsik szívesen elkóborolnak a vigyázó szemek elől.
„Kutatásaink szerint minél nagyobb létszámú egy család, a gyerekeik annál inkább ki vannak téve a veszélynek" – magyarázza a The Guardiennek Rahman. Az ok-okozati összefüggést nem nehéz megérteni: több gyerek többfelé osztott figyelmet igényel, így könnyebb szem elől téveszteni az egyiküket.
A kiugróan magas bangladesi számok hátterében a nagy gyerekszám mellett a szegénység áll. Vidéken az apák az otthonaiktól távol dolgoznak, míg az anyák egyedül vannak otthon és végzik a ház körüli teendőket. A legtöbb baleset amiatt történik, hogy a nőknek meg kell osztaniuk a figyelmüket a gyerekeik és a munkájuk között, ugyanis a kicsik egész nap az anyjuk közelében téblábolnak - hacsak nem nagycsaládban élnek, ahol mindig van, aki vigyázzon rájuk.
|
| Forrás: Andrew Biraj / Reuters |
Sheikh Hasina miniszterelnök 2013-ban jelentette be, hogy kormánya egyik legfőbb célja 2035-re jelentősen csökkenteni a megelőzhető okokból bekövetkező halálesetek számát. Ennek értelmében 2015-től bevezették egész Bangladesben a kötelező úszásoktatást az általános iskolákban, ám az intézkedés többnyire csak papíron jött létre, köszönhetően annak, hogy Nazrul Islam Khan oktatási államtitkár annak idején a bürokratikus protokoll betarthatóságának ellenőrzése nélkül levélben küldött utasításokat az iskoláknak.
Az, hogy a kis Sadia megtanult úszni, sőt, profi életmentő lett, nem az állam erőfeszítéseinek, hanem a többek közt kanadai és brit szervezésű, vízi mentéssel és annak oktatásával foglalkozó szervezetek adományainak köszönhető. Az ő segítségükkel vezette be a CIPRB az úgynevezett SwimSafe programot Banglades tíz körzetében még 2006-ban.
A programban évente több száz gyermeket tanítottak meg úszni és elsősegélyt nyújtani. Utóbbi azért is fontos, mert a nagyobb és kisebb gyerekek rendszerint együtt játszanak a vízben, így felnőtt jelenléte nélkül is sok tragédia megelőzhető.
|
| Forrás: Andrew Biraj / Reuters |
A szervezet a falvakban élő gyerekeket oktatja oly módon, hogy keresnek egy oktatásra alkalmas tavat a környéken, majd bambusz rudakból készített kerítéssel kijelölik az alkalmi „tanuszodát". Raiganjban, ahol Sadia is él, jelenleg 15 tóban 30 oktató tanítja a fiúkat és a lányokat külön, de egyenlő arányban. Mára az áprilistól decemberig tartó szezonban egy oktatóra körülbelül 100 gyerek jut és a CIPRB mindegyikük után nagyjából 370 forintnak megfelelő összeget fizet.
Egy kurzus nagyjából két hétig tart és 21 leckéből áll, melyek elvégzésével a gyerekek megtanulnak merülni, úszni és a vizet taposni. Ezeken az órákon nem sportolókat képeznek, de elég gyakorlati és elméleti tudást adnak ahhoz, hogy a gyerekek biztonságosabban és magabiztosabban mozogjanak a vízben.
Bár először félt, Sadia is alig várta, hogy megtanuljon úszni, ezért elújságolta az anyukájának, hogy oktatás indult a településükön és ő nagyon szeretne oda járni. Az édesanyja hamarosan be is íratta a tanfolyamra.
„Nyolc nap alatt megtanultam úszni. Többé már nem félek!"
– meséli nagy örömmel.
