Bryan Adams: Fotósként nem vagyok nagyszájú
- Már több mint 30 éve vagy a rockbizniszben. Ez a Bryan Adams nagyon különbözik attól a Bryan Adamstől, aki 1980-ban adta ki első albumát?
- Úgy gondolom igen, jobb számaim vannak, mint mikor kezdtem, de az alapelveim ugyanazok: keményen dolgozom és keményen játszom.
- Itthon az emberek többségének a neved hallatára az egyik legnagyobb slágered, a „Summer of ’69” ugrik be. Zavar ez a képzettársítás? Mit szeretnél? Miről szeretnél az emberek eszébe jutni mint rockzenész?
- Imádom azt a számot, én írtam! Vicces egyébként, hogy az emberek többsége azt gondolja, a szám 1969-ről szól, holott ez egy metafora a szeretkezésre. ’69… nem 1969. Tetszik ez a képzettársítás. Jó szám.
- Egyetértesz azzal, hogy a gitáralapú rockzene haldoklik?
- Talán. A fiatal srácok ma már nem akarnak rocksztárok lenni, számítógépet meg telefont, mindenféle elektronikus kütyüt akarnak. A legfrissebb alkalmazásokat, képeket készíteni, feltölteni azokat a netre, valamit, ami nem a zenéről szól. Érthető. Ha ki akarod fizetni a lakbért és etetni a családodat, ma kezdő zenészként nincs jövőd.
- Gondolod, hogy ma nehezebb rockzenészként elindulni, mint 30 évvel ezelőtt?
- Igen, nehezebb. Kevesebb klub működik, ahol felléphet az ember, az összes jó tv-show-nak vége, szóval ahhoz, hogy lássanak, az interneten kell működnöd, és ez pedig olyan, mintha bedobnának valahol a tengerbe, és remélnéd, hogy valaki egyszer csak megjelenik és kiment.
- Ha visszatekintesz a karrieredre, mi az, amit a legnagyobb teljesítményednek tartasz?
- Azt, hogy meg tudok élni a zenélésből, ki tudom fizetni a számlákat.
- Van bármi, amit megbántál, vagy másképp csinálnál?
- Nos, kezdetben kötöttem néhány rossz alkut, de semmit sem bántam meg, mert keményen dolgoztam, és 30 évvel később még mindig rengeteg fellépésünk van, sőt a koncertek ma jobbak, mint valaha.
- Mi a fontosabb számodra? A rockzene vagy a fotózás?
- Mindig a zene lesz az első, a fotózás pedig segíti a zenét, jobban értek a világosításhoz, és épp ezért jobban belefolyok a színpadi produkcióimba.
- Mikor lett a fotózás fontosabb, mint hogy csak úgy elüsd az időt a turnékon?
- Nehéz megmondani, de szerintem, amikor a különböző magazinok elkezdtek hívogatni, hogy adjak nekik képet, akkor változott meg a dolog. Szeptemberben jelenik meg egy fotóalbumom Exposed címmel (szójáték: a szó exponáltat és védtelent is jelent – a szerk.). Eléggé izgatott vagyok.
- Bryan Adams, a fényképész más, mint Bryan Adams, a rocker?
- Pontosan ugyanaz, csak nem annyira hangos vagy nagyszájú…
- Mit szeretsz, vagy mit keresel a fotózásban, amit nem találsz meg a zenében?
- Ez pusztán a kreativitásról szól, és szeretem a kreativitás kihívását; az, hogy a semmiből teremtesz valamit, mámorító, és nekem ez az életem.
- Miért minimalista stílusban készíted az önarcképeid?
- Ezek csak fénypróbák, amiket más fotózásokhoz készítettem.
- Miért hírességeket és sztárokat fotózol inkább? Azt gondolod, hogy másképp tudod őket ábrázolni, mivel te magad is a showbiznisz világában élsz?
- Nem gondolom, hogy ez számítana, néhány kivételtől eltekintve a legtöbb portré magazinoknak készült. Sokszor kérnek fel, hogy dolgozzak olyan emberekkel, akiket nem ismerek.
- Azok közül, akiket az elmúlt években lefotóztál, ki volt rád a legnagyobb hatással, vagy ki lepett meg leginkább?
- Talán Dustin Hoffmann, ő az egyik legkedvesebb ember, akivel valaha dolgoztam, és imád fotózni.
