Lomniczi Gergely kifejtette: főleg a folyadékpótlást kell megoldani a vadon élő állatok esetében is, ilyenkor akár dupla mennyiségű vizet kell biztosítani számukra. Egyszerűbb a helyzet ott, ahol az ember közvetlenül tud gondoskodni a vadakról, például állatkertekben, vadasparkokban. A szabadban élők számára a vad- vagy erdőgazdálkodók hordanak ki vizet a területen lévő itatókba, illetve az úgynevezett dagonyákat is feltöltik. 

Rosszabbak körülmények között az amúgy is száraz alföldi régiók állatai vannak, hiszen ott még elbújni se igen tudnak, ráadásul az öntözőcsatornákban sincs sok víz - tette hozzá.

Lomniczi Gergely elmondta: hosszabb távon a vízvisszatartást kell megoldani az erdőben, azaz a patakok, vízfolyások mentén kell kialakítani 100-200 négyzetméteres vízfelületeket. Ez azért is fontos, mert a védett hüllők és kétéltűek számára ez szolgálhat szaporodási helyül. Hozzáfűzte: két évvel ezelőtt indult az a program, amelynek keretében a Pilisi Parkerdő több tízmillió forintot költött uniós forrásból ilyen vízfelületek kialakítására Visegrád térségében, és a program ősszel folytatódik Pilismaróton, a Miklós deák-völgyben - a klímaváltozás hatásaira felkészülve ennek nagyon nagy jelentősége van.

Bene Zsolt, a Budakeszi Vadaspark igazgatója arról számolt be, hogy a park állatai napközben szinte nem is mozdulnak, az árnyékban vagy a vackaikon húzódnak meg, nagyobb aktivitást csak a késő esti, kora hajnali órákban fejtenek ki: "a vadaspark medvéi például szinte ki sem bújnak a vízből, csak az orruk látszik ki".