„Tíz-tizenöt férfit kellett naponta kiszolgálnom. Többségük rendkívül ápolatlan volt, és gyakran nem is védekeztek” – írja egy egykori prostituált abban a kiadványban, amelyben a hanoi Peace House védett ház lakói vallanak sorsukról. Mint oly sokan Vietnamban, ő is emberkereskedők hálójába került. A történetét csak anonim módon megosztó vietnami lány már biztonságban él, de elmondása szerint a szégyentől soha nem fog tudni megszabadulni.
A 90 milliós délkelet-ázsiai ország az egyik legfőbb „szolgáltató” a régióban. Elena Guillén, a spanyol kormány által létrehozott és finanszírozott Peace House projekt munkatársa azt mondja, az áldozatok általában szegény vidéki munkások vagy földművesek – gyakran valamelyik etnikai kisebbség tagjai –, akiket munkaajánlatokkal csábítanak a nagyvárosokba vagy a környező országokba. Ezt követően tőrbe csalják őket, és elsősorban Kínába, Laoszra, Thaiföldre, Tajvanra és Dél-Koreába szállítják, ahol prostituáltként, rabszolgaként vagy kényszerházasságban folytatják életüket. Az áldozatok többnyire nők és kamasz lányok, akik az esetek 52 százalékában szexuális visszaélések áldozatai.
A fenti exprostituált története is „klasszikus”. Az ország északi részéről származó lány rendkívül szegény családba született, ráadásul alkoholista nevelőapja rendszeresen bántalmazta. Tizenhat éves korára megelégelte a verést, és elszökött otthonról.
