Az ok gyakran ittasság, a figyelmeztető jelzés semmibe vétele, de a lakosság elsősegély-nyújtási ismeretei is hiányosak. Azt is kevesen tudják, hogy a filmekben látott vízi mentési jelenetek többsége veszélyes – hívja fel a figyelmet az Országos Mentőszolgálat.

A megelőzés szabályait mindenki ismerheti, mégis sokan fittyet hánynak rájuk, és felhevült testtel vagy ittasan ugranak vízbe, vagy tiltott helyen fürdenek.

Nemcsak a bóján túl, illetve a táblával tiltott partszakaszokon, de kikötőkben, hidak és egyéb (vízi) műtárgyak körül is tilos fürdeni. Továbbá nem szabad vízre menni esős időben, sötétben és viharjelzéskor.

A bányatavak közül csak azokban szabad strandolni, ahol kijelölt fürdőhely van, de az efféle vizek csak a jó úszóknak ajánlottak, s még úgy sem teljesen veszélytelen.

A jó kondíció és az úsznitudás (ami nem egyenlő az evickéléssel) életmentő lehet, különösen a jó vízfekvés megtanulása, ugyanis a parttól elsodródva, vagy a mély vízben kifáradva a vízre felfeküdve lehet annyit pihenni, hogy elég energia maradjon a partra úszáshoz vagy a mentés kivárásához. Az úsznitudás egyúttal némi biztosíték is arra, hogy a bajba jutott nem esik könnyen pánikba. A pánikreakció pulzusszám-emelkedéssel jár, ami több oxigént fogyaszt, így az ember hamarabb jut az ereje végéhez. A mentés egyik fő szabálya tehát az, hogy nem szabad pánikba esni, ám aki amúgy sem érzi magát biztonságban a vízben, mert mondjuk fél a mélységtől, az nehezebben őrzi meg a nyugalmát. A legjobb megelőzés a fürdőzés szabályainak betartása, illetve az úszástanulás. Baj esetén a négyes szabály követendő, vagyis állj meg, lélegezz normálisan, gondolkodj, cselekedj.

Az oxigénhiány miatt fellépő izomgörcs azonban a tapasztalt úszókat is kellemetlen meglepetésben részesítheti. Ez az állapot hosszas vízben tartózkodás, megerőltetés, illetve hideg hatására léphet fel. A görcs oldásának módja az izom ismételt megfeszítése, majd nyújtása. Ezt a technikát még a szárazföldön kell elsajátítani, aki hosszabb úszásra készül, annak amúgy sem árt, ha bemelegít a táv előtt.

Ha nekünk kell menteni

A filmekben a vízi mentős jelenetek igen látványosak, a hős gyakran ruhástól veti magát a vízbe a bajbajutott nő vagy kisgyermek után, ám ez igen veszélyes mutatvány! A való életben a mentést anélkül kell először is megkísérelni, hogy a segítségre siető is vízbe jutna, azaz a partról, mólóról vagy csónakból. A vízben lévőnek kötelet, mentőövet vagy ezek híján akár felfújható úszógumit, matracot, karúszót, esetleg labdát kell bedobni, hogy a víz felszínén tudjon maradni, amíg kihúzzák.

Ha muszáj vízbe menni a bajbajutott után, azt minél kevesebb ruhában kell megtenni, mert az átázó öltözet nagyon megnehezíti az úszást. Tartsuk mindig szem előtt, hogy a bajbajutott megpróbálhat átkarolni, belénk csimpaszkodni, amivel a saját életünk is veszélybe kerül, ezért a ruhájánál vagy a fejénél fogva, hátulról kell megközelíteni. A szabaduló fogásokat tanfolyamon lehet elsajátítani.

Főleg a fiatalok fulladnak

Évente 20-30 gyermeket és fiatalt veszítünk el vízbefulladás miatt, és még többen szenvednek maradandó agykárosodást a majdnem-fulladás következtében.

A kisgyerekek jellemzően a kerti medencékbe, tavacskákba esnek bele, az idősebbek a nem kijelölt fürdőhelyeken kerülnek bajba.

A fulladásos balesetek esetén fontos, hogy mennyi időt töltött az illető a víz alatt. Ha az ijedtségen kívül látszólag nem történt semmi baja az illetőnek, akkor is orvoshoz kell fordulni, amint lehet, hogy kizárják a nem azonnal jelentkező, de maradandó sérülések lehetőségét. Különösen érvényes ez a kisgyermekekre.

Ha hosszabb ideig volt a bajbajutott a víz alatt, ellenőrizni kell a pulzust, légzését, tudatállapotát és figyelni a bőre színét, illetve hőmérsékletét. Az elsősegélynyújtás haladéktalanul meg kell kezdeni szájból szájba, illetve szájból orrba lélegezetéssel, szívmasszázzsal, a test felmelegítésével, s ha az életfunkciók maguktól nem állnak helyre, folytatni kell, amíg a szakszerű segítség meg nem érkezik.